13.Fejezet-Ha szeretsz valakit,engedd el!

Victor az első igazi szerelmem,vagyis az előző barátom.
-Gyere be.!-ültem fel.
-Jól vagy.?!-ült le mellém.
-Kérdezz kettőt és könnyebbet...-bámultam a padlót.
-Mi történt,mi volt ez az egész?!-ezen kérdésen elgondolkoztam.Végülis mi is volt ez az egész?!Egyszer úgy is ki kell tálalnom mindenkinek,mért is ne kezdhetném Victorral?Könnyű válasz,mert nem akartam,hogy megtudja.De muszáj lesz,ami késik nem múlik.
-Ömm....hosszú lenne elmesélnem,legyen elég az,hogy..-összeszorítottam szemem,majd beleharaptam alsó ajkamba..Biztos elakarom mondani neki?Kavarogtak a gondolataim és az érzéseim-tényleg elraboltak,de megmenekültem...-bambultam kifelé az ablakon.Nem voltam kíváncsi Victor arcára.Tudatalattimban még mindig Niallen gondolkoztam,és az utolsó mondatán: Hiányozni fogsz! Már nem tudom mit gondol....Azt sem,hogy komolyan gondolta e.
-De,mégis mibe keveredtél te?Mindig is kerülted a bajt...-záporozott kérdéseivel.Legszívesebben bedőltem volna az ágyba,és egész nap és héten ott lettem volna.Elzárva mindenkitől,magányosan...
-Victor,nem szeretnék róla beszélni.-átgondoltan mondtam ki a választ.Még nem voltam képes ahhoz lelkileg,hogy kitálaljak mindent.Főleg nem az exemnek.
-Ugye tudod,hogy rám mindig számíthatsz?!-szavai melegséggel öntötte el szívem.Miután szakítottunk,pontosabban ő szakított velem,akkor is remek barátok voltunk.Megosztottunk mindent egymással,de szerelmesek sose lettünk azután.Hiába csak egy haverom,valami kötelék fűzött hozzá ami erősebb,mint bármelyik ismerősömnél.
-Tudom.!-vetettem ki egy árva mosolyt arcomra.Viszonozta a gesztust,amikor éppen kopogtak.Nagymamám nehézkesen lépett be szobámba.
-Azt hiszem,most megyek!-állt fel Victor,majd kiment maga után becsukva az ajtót.Nagyim szerény arcával,kissé remegve indult felém.Leült mellém és engem kémlelt.
-Mit szeretnél Nagyi?-kérdeztem felé fordulva.Hosszan,szemembe nézett csillogó tekintetével.Sóhajtott egyet,majd résnyire nyitotta száját.
-Tudod kislányom,a szemem már nem a régi,de látom rajtad,hogy nem mondasz igazat..-semmi esélyem nem volt vele szemben.Neki nem tudtam,de nem is akartam hazudni.Az én szememben ő mindig is rendelkezett egy varázserővel,amit soha nem értettem.Mikor kicsi voltam,az elcsent sütit is kiszagolta rajtam.Mérges is voltam rá,amiért lebuktatott.Aztán én nőttem,ő töpörödött,és valahogy ritkábban találkoztunk.A szemében az a csillogás Niallre emlékeztet.Neki is van egy bizonyos szikra a szemében,ami csak akkor tűnt fel,ha boldog volt.
-Tényleg nem mondtam igazat Nagyi...-könnycsepp fordult meg szememben.
-Ki ez a fiú aranyhúsom?-fogta meg gyengéd kezével kézfejem.Kissé megszorítva kezdtem neki a történetnek.
-Egy napon,2-3 héttel ezelőtt,egy szórakozóhelyre készülődtem,amikor egy hívást kaptam.Abban a hívásban egy idegennel beszéltem,aki apu aranylemezét követelte.Nem foglalkoztam vele,mert csak hülyeségnek vettem.Este buliból haza jövet nem tudtam taxit fogni,és egyedül jöttem haza,-teljesen rám figyelt,minden szavamat tisztán hallotta-és megtámadtak.Gusztustalan bűnözők.Aztán jött az a fiú Niall,és megmentett.Elbánt azokkal,és haza hozott.Elmeséltem neki is a telefonhívást,majd azt mondta itt marad,hogy megvédjen.Így is volt.Eleinte nem nagyon érdekeltük egymást,de az egyik nap közelebb kerültünk egymáshoz.Másnap eltűnt,sehol sem találtam,ja és idő közben Minnievel is összevesztem,Niall miatt,és az aranylemez sem volt meg.Aztán végülis kibékültünk,pont akkor,amikor betörtek hozzám.Hirtelenjében lefogtak,levittek és bedobtak egy kocsiba..-kirázott a hideg.Nehéz végig mesélni újra a történteket,főleg ha próbálom elfelejteni-És elvittek egy raktárszerűséghez.Ott minden mocskot mondtak apuról,és akkor láttam meg Niallt.Köztük volt.Ő is hozzájuk tartozott és miatta kerültem oda..-szaporábban vettem a levegőtt és benedvesedett szemmel folytattam-..Bezártak egy csatornába,ahol folyamatosan gyűlt a víz.Dörömböltem,sikítottam,de semmi sem történt.És végül ellepett a víz,majd elsötétült minden.Később kint keltem fel,Niallel szemben.Újra megmentette az életem.Én meg a hülye fejemmel megbocsátottam neki.-röhejesen nevettem,láttam Nagyim arcán a kérdést-Azt mondta szeret...A kocsival a bűnözö társai elől menekültünk,és egy hotelben szálltunk meg.Ma pedig itt vagyok...-sóhajtottam egyet mikor befejeztem.Elgondolkoztam azon,hogy 1 hónap alatt ennyi minden történhet.Nagyim hosszú gondolkodás után megszólalt.
-Szereted még ezt a Niall fiút,ugye?-rákérdezett a lényegre.Ez a kérdés könnyű volt lelkileg,de az agyam is beleszólt.Már eláztattam párnám,amibe arcomat temettem.
-Igen Nagyi..-szipogtam-Mindennél jobban..-a tükörre meredtem.Egy személyt láttam,akinek a sminke elmosódott,vöröslő szemei csillogtak a vízben és haja kócosan állt.Párna a kezében,arca bús szemfedő alatt lapul,egy kétségbeesett,összetört lány.Én voltam az.Egy fiú miatt,holott apunak megfogadtam,hogy sosem sírok butaságokon.Talán ő nem is az?!
-Jaj,kisangyalom...-simogatta kezemet,majd megfogta.Felnézett,bámulta a plafont-Apádra emlékeztetsz..Neki voltak örökös álmai a szerelemben,talán ezért is lett énekes.Mikor anyád elment és megismerte Dianat,boldog volt.Nagyon pici voltál,egy töpörödött törpördög!-mosolygott.Ez a kis kijelentés engem is arra kéztetett-Diana segített,szeretett titeket.Őszinte volt,okos és szép.Benne megtalálta az igazit,igaz volt az a szerelem!Örültem is neki,végre nem búslakodott,aztán egy nap összeveszett vele,és akkor történt a baleset.Karambolózott egy ittas vezetővel.Kórházba került,és apád eleitől fogva magát hibáztatta.Akkor mi vigyáztunk rád,mert Roger nem volt képes figyelni rád.Másnap Diana meghalt,nem bírta tovább.Apád összetört volt,mint most te.Majdnem lemondott rólad,mert azt mondta nincs annyi felelősség benne,hogy ezt végig csinálja.Emlékszem,hogy....meghallotta az első szavad...
-Mi volt az?!-kérdeztem kíváncsian.
-Apa.A füle hallatára mondtad,és akkor megfogadta,hogy nem fog téged elveszíteni és felnevel.És most itt vagy.-rám nézett percekig csöndben maradtunk,majd újra megszólalt-Ha ennyire hiányzik,menj utána!Így nem lesz jobb.
-Mennék én Nagyi!Sőt,el se váltam volna tőle...de üldözik őt,és azt mondta veszélyes lenne.Bárhogy próbálkoztam,ő ellenkezett.Félt,de az a baj,hogy én is őt..
-Elhiszem aranyom..-puszit nyomott homlokomra és átölelte fejemet,amit ráhajtottam vállára-Tudod mit mondanak,ha szeretsz valakit,engedd el,és ha ő is szeret,vissza jön!-újra könnycsepp gördült le pofazacskómon.
*Minnie*
-Oliver,ide hoznád a telefonom?-kértem.
-Persze,tessék!-nyújtotta át nekem Loe rokona.Máris tárcsáztam Edward számát.
-Itthon van,de Niallt nem láttuk.-szóltam bele.
-Neked is szia.Rendben,esetleg valami kis jel,vagy valami?-kérdezte.
-Egyenlőre nincs.Majd,ha beszéltem Loe-val.Teljesen szét van esve szegény..
-Végülis most esett át egy emberrabláson,nem jöhet haza boldogan és ugrándozva!
-Igaz.Próbáljátok megkeresni ezt a fiút.Beszédem van vele!
-Niall Horant?!Adj 2 napot!Rendőrség?
-Egyenlőre ne szóljatok nekik!Magam akarom kihallgatni.És a médiát is hagyjuk ki amennyire lehet!
-Értettem főnök!
-Még jó,hogy!-mosolyodtam el győztesként.
-Este vacsi?!
-Nem hiszem,hogy ma jó,inkább Loe-val maradok.-utasítottam vissza barátom ajánlatát.Ekkor vettem észre Victort aki közeledett felém-Most le kell tennem,vendégem érkezett!
-Csak okosan!Csók!
-Szia!-köszöntem el.Amikor letettem,éppen akkor ért ide Victor.
-Szia Victor.-köszöntem örömmel.
-Szia Minnie,figyelj van valami amit elszeretnék mondani Loenak,de nem tudom,hogy megtegyem e...
-Hát,tedd.De kíméletes legyél vele!Nem a legjobb állapotban van..-húztam el a szám.
-Rendben!Köszi Minnie.-ölelt meg.Meglepődve,de visszaöleltem.Gyorsan el is tűnt a szemem elől,majd én is a rokonok körébe mentem.
*Loe*
Nem mertem bekapcsolni a tv-t,és a telefonomat se néztem meg.Újra kopogtak ajtóm.Hátamra fordultam és unottam motyogtam.
-Gyere be!-az ajtóm csikorogva nyitódott ki.Victor lépett be rajta.
-Zavarok?-kérdezte aggódva,majd közelebb jött.
-Nem,dehogyis!Gyere ülj le!-ültem fel ágyamon arréb húzódva.
-Tudom,hogy nem vagy épp jó hangulatodba,és nem épp a legjobb pillanat,de....-ekkor elhallgatott és idegesen tördelte ujjait.
-De?!-húztam fel szemöldököm.
-Hát nem is tudom...-vakarta meg tarkóját.
-Mond már!!Nem nyugszom addig amíg el ne...-de nem tudtam befejezni a mondatom,mert Victor megcsókolt.
-Még mindig szeretlek!-jelentette ki egyszerűen,de átérezve.Ledöbbenve ültem,kikerekedett,nagy szemekkel.
5 Komii és +2 Feliratkozás után hozom az új részt.!!!!!