11.Fejezet-Égzengés

-Mi.?!Miért.?!-lepődtem meg.Felültem és értetlenül néztem rá.
-Haza viszlek...és onnantól...-nézte a habot.Kidüllett szemmel,ültem,majd gyorsan kipattantam a vízből és magamra csavartam a törülközőt.
-Szórakozol velem.?!-kezdtem üvölteni.
-Nem,Loe,ezt muszáj megértened.!-állt fel a kádban.
-Mit értsek meg.?!Hogy idáig elmentünk,és....és most egyszerűen ki akarsz lépni az életemből.?!-könnybe lábadt a szemem.Testemet borongós érzés járta át.Féltem a választól.
-Loe,nem szabad együtt maradnunk...-tekert magára ő is egy törölközőt.
-És mért.?!Ha meg szabad tudnom.!-léptem hozzá közelebb.Próbáltam szemkonktaktust teremteni,de Niall számára a föld érdekesebb volt.
-Nem akarlak veszélybe sodorni...-nézett végre rám gyönyörű szemeivel.Ha igaz az tudat,hogy ennyi mindenen keresztül végig mentünk,és most pedig ezt tenné...belehalnék.
-Már késő....úgyis mindegy.!-kérleltem őt.Kék írisze újra elsötétült,nem volt benne az a fény,az a szikra amit úgy szerettem.
-Nem...muszáj elmennem.-ült le a kádszélére.Bizonytalanul tördelte kezeit.Már alig láttam a könnytől.Ingattam fejemet.Nem tudtam felfogni,hogy ezt teszi velem.Ha elhagy,akkor.....El sem tudom képzelni a jövömet.Depressziós leszek.Nem fogom tudni,hol lesz,mit csinál.Nem találkozhatok vele...
-Ezt akarod.?!Már nem kellek.?!Csak lefektettél és kész,ezt a csajt is kipipálhatod.?!-vetettem rá a kérdéseket.Fejét fogta.Hirtelen felállt és felém tornyosult.Ajkait résnyire nyitotta,hogy beszéljen,de nem szólt.Kettőnk közé nézett,majd pár perc után levegőt vett.
-Nem gondolhatod komolyan amiket az előbb elmondtál.-fogta meg vállaim,majd simogatni kezdte őket.
-De,nagyon is komolyan gondoltam...-ráztam le kezeit és elfordultam tőle.Sóhajtott egyet,várt egy picit,majd kiment.Az ajtó becsapódott,a gyertyák elaludtak.Sötétségben álltam a fürdőszoba közepén.Szívem zakatolt,szemem könnyben úszott.Összeszorítottam szemhéjam,hogy meggátoljam a további sírást,ami nem sikerült.Egyik kezemmel fogtam a törölközőt,a másikkal az arcomat tartottam.Belebújtam fehérneműmbe,kimentem a szintén borongós szobába.Niall már az ágy egyik felén feküdt.Gyorsan én is bebújtam egész a széléhez,hogy minél távolabb legyek tőle.Alvásra kényszerűltem,de nem tudtam.A holnapon gondolkoztam.Hogy lesz,mi lesz...Haza visz,aztán elhajt vagy elbúcsúz.?Kiabáltak bennem a gondolatok.
-Rég volt barátnőm...-törte meg a nagy csendet Niall.Mély hangja visszhangzott a helységben.
-És most se lesz...-hátat fordítva fejeztem be mondatát.Újra könnyeztem.Eddig lenyugodott szívem dörömbölt.
-Csak is azért teszem,hogy ne legyél bajban.!-vágta rá.
-Már bajban vagyok...Most is veled vagyok...
-De nagyobb bajban nem lehetsz.!Nem engedhetem.!Nem bírnám,ha miattam megsérülnél...Ezek mindenre képesek...-mozgolódott az ágyon.
-Nem értelek...-fejemben ezernyi dolgok cikáztak,de Niall volt a fő téma.Szipogtam,sírtam,talán még üvölthettem is,akkor sem érdekli.El fog menni.Bele kell törődnöm,nincs ki út.Az eddigi fiúim sose voltak olyanok,akivel eltudtam volna képzelni a jövőmet,vagy csak egy tartós kacsolatot.Niallel más lett volna...Vele már talán több lett volna,mint egy sima kapcsolat.Kutakodtam az éjjeli szekrényen zsepiért,de szerencsétlenségemnek hála,levertem a lámpát.
-Basszus...-suttogtam halkan beleharapva alsó ajkamba.
-Loe,mit csinálsz.?-szólalt meg a hátam mögül.Megijedtem,mert azt hittem már alszik.Gyorsan letörölgettem a könnycseppeket.
-S-semmit...-válaszoltam nem elég meggyőzően,majd felvettem a leesett dolgot.Niall hirtelen felém hajolt és felkapcsolta.
-Te sírtál.?!-kérdezte meglepődve.Kezembe nyomott egy papírzsebkendőt.Nem szóltam semmit se,csak remegő kézzel megtörölgettem az arcom-Loe,kérlek ne sírj.!-kérlelt.Nem is tudta,hányan mondták már ezt nekem mielőtt elhagytak.Újra benedvesedett a szemem.-Kérlek,ne...-arcomon folyt könnycseppeimet lepuszilgatta.
-Niall,ne csináld.!-kérleltem csukott szemmel.El akar hagyni,de nem fogom bírni,ha ezt csinálja velem.Arcomról hamar áttért nyakamra.Forró csókokat hagyott ott,főleg azon a helyen ahol egy kis pirosos folt tátongott általa-Ne,most ne.-toltam el magamtól.Nem voltam abban a hangulatba,hogy most kényeztessen.Ő vette az adást,én pedig leoltottam az éjjeli lámpát és visszafeküdtem.Az ablak ami az ágy fölött volt,teljesen bevilágította az egész szobát,de csak egy pillanatra.Furcsálltam nem értettem mi ez,majd hirtelen leszakadt az ég.Akkora dörömbölést hallottam,hogy az üveg is megremegett.Hirtelen felültem és zakatoló szívemhez értem.Az eső szakadni kezdett és egyfolytában villámlott és zengett az ég.
-Megijedtél.?!-kérdezte Niall.
-Nem,én nem...-próbáltam nyugott maradni.Majd újra egy nagy dörgés hallatszott és Niall ölében találtam magam.
-Te félsz.!-jelentette ki.
-Mhmm...-néztem szemeibe.Vággyal telve találtam kék íriszét.
-Gyere.!-majd lefektetett maga mellé és átölelt-Majd én megvédelek.!-kezemet a mellkasára helyeztem.Teste melege engem is melegített.Hátul dörzsölte a hátam,már nem is figyeltem a viharra.Mellette megnyugodtam,és álmos is lettem.
-Most jobb.?-suttogta.
-Igen...-mondtam ki csendesen álomba szenderülve.
5 Komii és +2 Feliratkozó után hozom a kövi részt.!!!!!!!