12.Fejezet-Only One Last Kiss...

Korán reggel ébredtem fel.Még Niall is aludt.Öleléséből nehézkesen keltem ki,és bántam is,mert ma haza visz.Az ágy szélén ülve gondolkodtam rajta.Ránéztem.Az arcán minden tökéletes volt.Még álmában is mosolygott.!Szőke haja szanaszét állt,hosszú szempillái lefedték tengerkék szemét.Ábrándozásomat félbeszakítva álltam fel,majd folytattam utam a zuhanyzó felé.Egy gyors 10 perces frissülő után felöltöztem,majd kiléptem az ajtón.Meglepődésemre Niallel találtam szembe magam.
-Hát te.?!-felhúzott szemöldökkel álltam ott.Ő csak elnevette magát,le nézett,majd ismét a szemembe és szenvedélyesen megcsókolt.Újra kóstólhattam szája izét,nyelvünk táncot járt.Egy másopercre el is felejtettem a napot.Kín és szenvedés lesz....Nem,nem hagyhatom.!
********************************
Kínos csend,könyököm az ablaknak támasztva.Az út sebesen haladt el mellettünk.Vagy mi voltunk ilyen gyorsak.?!Fene se tudja már...A napfény erősen égette szemem.Nehéz volt kimondani,ez az utolsó....Ez az utolsó,hogy együtt vagyunk.És még most sem beszélünk...Kell ez nekem.?!Már magam sem tudom.Nem nézett rám.Még a pillantását se vetette rám,bár napszemüvegén keresztül nem látszott.Ezer gondolat vívott harcot fejemben,hogyan is lehetne,hogy együtt maradjunk.
-Min gondolkozol ennyire.?!-kérdezte,mintha meg lenne lepődve.Nagyon is jól tudta min...
-Azon,hogy hogyan lehessek veled.-akadozva,de ki mondtam.Fejét megingatta,lelassított,majd megállt.
-Ezt már megbeszéltük,nem.?!-vette le,úgy mond fekete szemfedőjét.Hiába próbáltam titkolni előle bármit is.Azok a kék szemek mindent kiderítettek.Felém fordult,majd kérdően rám nézett.
-De Niall...Veled mehetnék,és az úgy jobb lenne,akkor mindig ott lehetnél mellettem,és,és vigyázhatnám rám..
-Nem,Loe,nem szabad...-temette arcát a kezébe.Hatalmas tenyere ellepte arcát.
-Kérlek...Niall...-szememben könnycsepp gyűlt össze.
-De,én már...-akadt el szava,furcsállóan néztem rá-...már ezt eldöntöttem...-fordult vissza az ülésébe,majd elindult.Szívembe tőrt döftek,kb így éreztem magam.Szóval vége,és ennyi.Nem csodálom,hogy 2 óra alatt vagy 100 zsepit elhasználtam.'Ne sírj miatta!Nem éri meg!'-könnyű mondani.Ők nem élték át azt amit én.Nem szenvedtek,nem sírtak,nem haldokoltak....konkrétan nem kínozták őket.
-Haza viszlek,otthon már sokan várnak.-törte meg újra a csendet.
-És ha nem érdekel?!-förmedtem rá.
-Nem érdekel?A szeretteid ott vannak.És rád várnak!-magyarázott.Pár pillanat múlva megláttam a táblán amin 'London' állt.Megérkeztem,itthon vagyok.
-De te,nem leszel ott..-suttogtam.
-Loe,kérlek értsd meg.!-sóhajtott egyet.Éreztem hangján,hogy komolyan beszél és nem akarja megváltoztatni véleményét.Pár perc autókázás után az utcánkba értünk.
-Állj meg.!-mondtam Niallnek,aki azonnal tett a kérésemnek.
-Mi a baj.?!-kérdezte aggódva.
-Paparazzik,újságírok....hmm,riporterek..-mértem fel a helyzetet.Kikapcsoltam a biztonsági övem,és sóhajtottam egyet-Jobb,ha innen egyedül megyek..-néztem rá,aki csak idegesen markolta a kormányt.Válasz képpen bólintott egyet.Lecsuktam a szemem,kinyitottam az ajtót.
-Várj Loe.!-hallottam magam mögül,amire rögtön oda fordultam.
-Igen.?!-válaszoltam remegő szívvel.Kezével megfogta arcom,majd ajkait enyémre helyezte.Utoljára még érezhettem azt,ahogy a mennyekben érzem magam.Ha van valami amit mégegyszer szeretnék az Niall.Közben elsírtam magam,csókunk hosszan tartott.Majd elváltunk,lefelé szegeztem tekintetem,még mindig sírva.Ajkaim remegtek,szipogtam,nem bírtam...Gyorsabban vettem a levegőt.
-Hiányozni fogsz...-suttogta végig engem nézve.Utoljára még egy csókot nyomtam rá,majd kiszálltam a kocsiból.Elindultam az autó mellett,megkerültem,majd az utcába fordultam.Megtöröltem a szemem,össze szedtem magam,már amennyire lehet.Egy riporter érdekesen fordította felém a tekintetét,majd felém iramodott.A többi is követte.
-Loe,igaz,hogy elraboltak.?!
-Vagy megszöktél a szerelmeddel.?!
-Igaz,hogy öngyilkos akartál lenni.?!
-Ismered ezt a fiút.?!-mutatott az egyik egy képet Niallről,ahogy ott áll az ajtómban.Épp nyitottam volna szám,hogy válaszoljak.
-Loe.!-hangzott messziről a kiáltás.Bárhonnan felismerem ezt a hangot.Minnie volt az.Megragadta a karom,majd kihúzott a paparazzik koszorújából.Egészen a házunkig húzott,míg páran lefogták a fotósokat.Az ajtón berontottunk.Meglepett a látvány.Ott voltak a közeli barátok,családtagok.Mindenki felkapta rám a fejét és felém indultak.
-Loe végre hogy itthon vagy.!
-Nem esett bajod.?!
-Loe,kis csillagom.!-hallottam nagymamám hangját.Ő állt hozzám a legközelebb a családból.
-Nagyi.!-öleltem át kis,remegő testét.
-Nem esett semmi bajod aranyom.?!-kérdezte síró tekintettel.
-Jaj,Nagyi,ne sírj,itt vagyok.!-töröltem le könnycseppjeit.
-Hugi,elmagyaráznád ki ez a Niall.?!-kérdezte ölbe tett kézzel unokatesóim.
-Niall.?!-nyeltem egyet.Most mit mondjak,nem mondhatom el nekik,hogy megmentett,aztán lefeküdtünk,aztán majdnem kinyírt,és megint megmentett.
-Niall.?!Nem ismerek ilyen nevű fiút...Lehet,hogy egyik nap vele buliztam.......Apropó,ti,hogy-hogy itt vagytok.?-kérdeztem a többiektől.
-Hogy honnan.?!Veled van tele az egész mindenség.!-mondta Lucinda,majd Jerry bekapcsolta a tv-t.
-"...Előkerült Eloena Hudson,a napokban eltűnt Grammy díjas énekes Roger Hudson lánya.Loe,értesülésünk szerint ember rablás áldozata lett..."-a tv-t lehalkították.Én lesütött szemmel álltam ott mindenki előtt.Egy könnycsepp gyűlt össze szememben.
-Hagyjátok most Loet.Biztos fáradt és éhes és gondolom szeretne tiszta ruhát felvenni.!-állt ki mellettem nagymamám.Csendben,érezve,hogy minden szempár rám igazodik lépkedtem fel a lépcsőn.Újra a szobámban lehettem.Ágyamba huppantam,gondolkozni nem voltam képes.Átöltöztem valami tiszta cuccba,majd vissza feküdtem.Pár perc múlva kopogtak az ajtómon.Már csak ez hiányzott,hogy valaki jól leteremtsen amiért ekkora galibát okoztam.
-Ki az.?!-kérdeztem unottan.
-Én vagyok az,Victor.-erre a válaszra nem számítottam.
5 Komii és +2 Feliratkozás után hozom az új részt.!!!!!