3.Fejezet-Tényleg.?!

Reggel a napsugár csiklandozta arcomat.A szobámban ébredtem,még a tegnapi ruhámban.Hirtelen feltörtek a nem éppen jó emlékek.A buli,a beszélgetés,a támadók....Niall.!Ugrott be,majd felültem,átöltöztem és magamra tettem a köntösöm.Kiléptem az örökké csikorgó ajtómon.Beakartam bizonyosodni,hogy nem csak álmodtam a tegnapot.Lassan lépkedtem a lépcsőhöz mamuszommal.Lopakodva vettem a fokokat.A konyha felé mentem ahonnan isteni illatok jöttek.A hátam mögül recsegést hallottam.Vettem a bátorságot és megfordultam.Meglepetésemre kutyámmal kerültem szembe.-Casper,fiú,ne ijesztgess.!-guggoltam le hozzá meg simogatni.Casper tekintete hirtelen mögém került.Ezt észre véve félni kezdtem.Gyorsan felálltam amikor...
-Jó reggelt.!-édes mosolyával köszöntött Niall.
-Húúúh....-fújtam ki a levegőt.
-Csak nem megijedtél.?!-nevetett.
-Neeem,csak a szívroham kerülgetett.!-néztem nagyot.
-Jól aludtál.?!-tért vissza a konyhába,ahol rántotta várt.Szemeim az étken ragadtak.Beszippantottam a friss tea illatot.
-Ömm,igen,dee,hogy is kerültem az ágyba.?!-kérdeztem értetlenül.
-Hát,este beszélgetés közbe elaludtál a vállamon,így felvittelek.!-tette Caspernek a reggelit.
-Uhh...-pirultam el-Röstellem.!-arra gondolni,hogy pár órával ezelőtt,azokon a karokon feküdtem,és vittek fel a hálóba...Valami leírhatatlan érzés.Tudtam,hogy Niall nem épp gyenge fiú,de hogy ennyire nem az még számomra is rejtély volt.
-Ugyan,semmi gond.!-intett-Aranyosan alszol tudtad.?!-nevetett.
-Ömm...nem,eddig nem.!-jöttem zavarba.Itt már elkerülhetetlen volt a szédülés.Gyorsan le ültem az asztalhoz,nehogy beájuljak.Amikor felnéztem,egy tányér teli friss reggelit tett elém.Orrunk szinte össze ért.Csókold meg.!-súgták ösztöneim.Pár másodpercig szemeztünk,majd eltávolodott.
-Khmm...-köszörülte meg torkát,majd bele kezdett az evésbe.Én is jóízűen bele kóstoltam.
-Hát ez valami isteni.!-szólaltam meg.Persze hamar meg is bántam,mert megint zavarba jöttem.A szőkeség,megint csak vigyorgott.Mosolya tündökölt.Persze szemei is elvarázsoltak.Haja kócosan,de tökéletesen állt.
-Amúgy,hogy-hogy nem láttalak az években.?!-nyeltem le a falatot.
-Meert nem rég jöttem ide.-válaszolt.Komolysága újra szerepet vállalt arcán.Tudom,hogy az ember,talán akkor a legfélre taszítóbb mikor eszik,de Niallnél nem látszódott.Valahogy minden megfogott benne.Mintha egy erős kar ragadott volna el és én élvezem ezt a közelséget.Hasamban lepkék röpködtek.Aligha elfértek annyian voltak.
-És te,hogy-hogy egyedül élsz ennyi idősen.?!-törte meg a csendet.Hangosan nyeltem egyet.Néztem az asztalt,majd könnyes lett a szemem.
-Apu..apukám nem rég halt meg...-ezt a mondatot kimondva a szívem kettérepedt.Kék szemei megnőttek és levetették rólam pillantását.
-Részvétem......És,anyukád.?!
-Nincs anyám...már mint,világ életembe apukámmal éltem.Mikor megszülettem az 'anyám' eldobott engem.
-Uhh...ömm...sajnálom.-jött zavarba.
-Ugyan-hintettem egy halvány mosolyt arcomra-,semmi baj,nem a te hibád.!-ezután következett a néma csönd.Már egy falat sem ment le a torkomon.Felálltam és a mosogatógépbe tettem az evőeszközt és a tányért-Ha végeztél,csak hagyd ott.!-fordultam az ajtó felé-És köszönöm a reggelit.!Igazán finom volt.!-mosolyogtam.
-Nagyon szívesen.!Örülök,hogy ízlett.!-viszonozta a gesztust.Kitoporogtam a konyhából át a folyosón.Hűséges kutyám követett egészen a szobáig.Ott velem együtt bejött és elfoglalta magát az egyik játékával.Eszembe jutott barátnőm.Kézbe vettem telefonom és kikerestem a számát.Tárcsáztam,majd várva vártam,hogy fel vegye.
-Halóó.?!!-kérdezte kómás hangon.
-És ha nem.?!-mosolyogtam.
-Loe te vagy az.?!-könnyebbült meg a hangja.
-Igen.!
-Ahhj,mizujs.?!
-Hát éppenséggel elég sok minden...-rekedt el a hangom.
-Na mesélj.!
-Emlékszel a szőke kék szemű fiúra.?!
-Ööö,ja asszem.Mivan vele.?!
-Hát,itt van nálam.
-Felszedted.?!Gratulálok csajszi.!!-vidult fel a hangja.
-Nem,nem,ő...csak vigyáz rám.
-Mért kéne vigyáznia.?!-komorult el.
-Minnie megfenyegettek.!!-jelentettem ki és töröltem a könnycseppeket arcomról.
-Mi az,hogy megfenyegettek.?!Loe ne szórakozz velem.!!
-Nem..-szipogtam-.nem szórakozok.Tegnap valaki felhívott és azt mondta,ha nem adok neki oda valamit,bántani fog...
-Mi az,hogy bántani,és még is ki volt az.?!-mérgesedett.
-Nem tudom,de azt hiszem tegnap találkoztam vele...-szorítottam össze szemem megakadályozni,hogy ne sírjak tovább.Casper eközben hozzám bújt,nyöszörgött.
-Mit csináltál.?!Te normális vagy.?!
-Majd nem mege...-ekkor elcsuklott a hangom.Nem bírtam tovább mondani.Pár percig néma csönd lett.
-Úristen....-hallottam halk hangját.
-És,akkor jött Niall...
-Niall.?!A-aaz a fiú.?!
-Igen,és haza hozott.Ha ő nincs akkor ott...
-Tudom...
-És,utána is felhívtak...azt mondták elkapnak...hogy valahogy megbánom.
-Ezt nekem mért nem mondtad tegnap.?!
-Nem akartam elrontani az örömöd...Meg a kedved a bulizástól.
-Hülye.
-Mivan.?!
-Hülye vagy.!Sokkal fontosabb vagy,mint egy buli.!-hallottam hangján a mérgelődést.
-Mindegy.
-Hát rohadtul nem.Szóval most ott van nálad..
-Niall.
-Igen ő.Ott van.?!
-Igen.!
-Pár perc és ott vagyok.!
-Nem kell.!Itt van Casper is.!
-Nem kérdeztelek.!Kijelentés volt.!Pár perc és ott vagyok.!!-ezzel kinyomta a telefont.
-Kopp-kopp.!-szólalt egy hang az ajtó felől.Oda fordultam-Bejöhetek.?!
-Gyere csak.!-jött be Niall,majd leült a fotelba.
-Otthonos kis szoba.!-jegyezte meg.Nem reagáltam rá semmit.Hallottam,hogy sóhajt-Te sírtál.?!
-Mért törődsz velem ennyire.?!Mért szeretnél ennyire megvédeni.?!-tört ki belőlem a kíváncsíság.Nem mondom,hogy nem örültem a jelenlétének,de engem ez nagyon érdekelt.Furcsáltam.
-Mert..
-Mert.?!Valaki felkért rá.?!
-Nem,egyszerűen érzem,hogy ezt kell tennem...-kémlelte a földet.
-De,Niall,nem is ismerlek annyira.Pár napja azt hittem,hogy egy bérgyilkos vagy...
-Mi.?!Én.?!Bérgyilkos.?!-nevetett.
-Komolyan mondtam.-erre már nem volt olyan vidám.Nagy csönd lett.Nem szólalt meg,nem is válaszolt.
-Loee.!!!!-jött lentről egy hang.Minnie itt van végre.
-Te hívtál valakit.?!-kérdezte.Én csak szó nélkül kirohantam a szobából le a lépcsőn.
-Várj,Loe.!-hallottam magam mögött Niall hangját.Barátnőm karjába ugrottam.Szorosan öleltük egymást,mintha már régóta nem találkoztunk volna.
-Mesélj el mindent.!-suttogta.
-Rendben.!
-Loe,ő ki.?!-jött le a lépcsőn Niall.