Criminal*

Sziiasztok!!:)<3
Uj resszel meg nem szolgalhatok de kezdtem egy uj blogot es szeretnem ha tobb olvasom lenne ott is.:-)
http://thecriminallife-fanfiction.blogspot.hu
Ez egy Harrys blog,de eddig egy rossz komit se kaptam:-)
Kerlek titeket ha elolvastatok irjatok velemenyt.:-)
Ratok ugyis hallgatok,hisz ti vagytok a vilagon a legjobb olvasoook!!!:-)<3<3<3
Timii

14.Fejezet-Ez csak egy rémálom...ugye?

Sziiasztok!!

Ezer bocs,amiért nem hoztam előbb az új részt,csak 2 hét múlva!!:/ de ami az igazat megvalva nem volt sok időm,sőt semennyi sem.Nemsokára ballagok és áll a bál ezer dolog van itthon.Ezért megszeretnélek titeket kérni arra,hogy se várjatok olyan hamar új részt,mert az nem fog összejönni.:s De majd igyekszek!!:)<3

Pussz.Timii xx

Minden ember szíveben két farkas küzd:a szeretet és a gyűlölet.De van,hogy a szeretet nem egyedül van.-Még mindig szeretlek!-mondta ki újra Victor.Én még mindig ledöbbenve ültem az ágyon.Mond,hogy csak álmodom...és,és felkelek és minden rendben lesz..mondtam magamban.
-De Victor,m-mi már szakítottunk...-nyögtem ki nehezen.3 éve volt vele kapcsolatom.Azóta szeretne?!Kizárt dolog...már felkeresett volna.
-Tudom,és hidd el ez most nekem is nehéz,és csak azt szeretném megtudni,hogy..te..is viszonzod az érzelmeim..-hirtelen kezemen éreztem tapintását.Elkaptam,majd fel álltam.Fel se fogtam mi történik.
-De Victor....mért nem kerestél már fel?!Hiszen,bőven 3 éved volt...-kerestem arcán a választ.Ő is felállt,majd közelebb jött.Arca vészesen közeledett felém-Ne,Victor..-toltam el mellkasánál fogva.Ő lehajtott fejjel,bólogatott,majd motyogott valamit,és kiment az ajtómon.A falamon lecsúszva roskadtam le a földre.Pár hét alatt tönkre ment az életem.És most még Victor is...Most viszont...ideje megmondanom mindenkinek,a majdnem teljes igazságot.Nagyokat lélegezve,hevesen dobogó szívvel fogtam meg a kilincset.Még egyszer átgondoltam mit is fogok mondani...óvatosan reszketve nyomtam le a kilincset.Kiléptem,lent a nappaliban zajongtak.Lassan lépkedtem le a lépcsőn.Leértem a padlóra.Lehunytam szemem és kifújtam a levegőt.
-Ömm,hé mindenki..-szólaltam meg félve.Mindenki elém csődült,mocorogtak,suttogtak,de végül mindenki elhelyezkedett.-Azt hiszem,most már el kell mondanom,hogy mi történt.
-Már ideje lenne hugi!-szólt közbe Oliver unokatesóm.
-Csönd legyen Oliver!-utasította Mary nagynéném.Egy fintorral megoldották az egészet.Megvártam,míg rám figyelnek,majd belekezdtem.
-Pár hete fenyegető hívást kaptam,amiben apu aranylemezét kérték.Nem sokkal utána megtámadtak az utcán...-és folytattam az egészet.A beszédem alatt idegesen mutogattam a történetet és közben figyeltem a reakciókat.Néha hosszan elgondolkoztam a részeken,és csak utána meséltem tovább.Már a végéhez közeledtem.-...ahonnan megmenekültem és most itthon vagyok.-fejeztem be utolsó mondatom.
-És ki az a Niall?!-kérdezte Tom komolysággal hangjában.Kinyitottam szám,hogy megszólaljak,de előtte Nagyimra néztem kérdően,hogy elmondjam e.Halványan ingatta a fejét így lassan belekezdtem a magyarázatba.
-Niall,ha egyáltalán úgy hívják,az egyik buliban volt.Ő kikísért a Club kijáratához és elköszöntünk egymástól.Ő az ellenkező irányba ment.-bámultam a padlót,majd feltekintettem.
-Mekkora szerencséd van,hogy ennyivel megúsztad!-ölelt meg Mary.Oliver furcsán nézett rám,de nem érdekelt.Sokkal nagyobb gondom van,mint,hogy ez izgasson...Niall.Niallt nem lehet elfelejteni.Az a kesernyés reggeli hangja,és az a kisfiús képe,amit ha akar megmutat...Imádom őt és minden porcikáját.Nem tudok,és nem is fogok letenni róla.
********************************
Kora este van.Mindenki búcsúzkodik,összepakol.Haza mennek,miután megnyugtattam őket,hogy semmi baj sem lesz.Minnie itt marad velem...Jézusom,vele még nem is beszéltem...Ez a nagy sürgés forgás.
-Szia Nagyi!Vigyázok magamra,puszi!-integettem a távozóknak-Igen Tom,megígérem!Mary semmi baj sem lesz nyugi!Szeretlek sziasztok!-sürögtem,forogtam a kocsik elindultak.Mindenki haza indult.Éppen befelé vettem az irányt álmosan,fáradtan és éhesen.Beléptem a konyhába.
-Oliver van valami kaja?!-kérdeztem me..-Oliver?!
-Igen?-csodálkozott.Szemeim tágra nyíltak.
-Mit keresel itt?!Mért nem mentél haza?-kiabáltam vele.
-Nyugodj le Hugi.Pár napig maradok..-ült le a székre egy pohár vízzel egész nyugodtan.Én pedig itt idegesen toporzékolok.
-Minek?-ráncoltam a homlokon.A számon csak ez jött ki,viszont belülről megőrültem...
-Hát,megvédeni!-állt fel jó kedvűen,rám kacsintott és megveregette a fejem.Dühömbe megtudtam volna ölni.
-Oliver,nem kell!Nem kell,hogy itt játszd a testőröm!Minnie úgyis itt lesz.
-Nem kérdés volt Loe.Maradok és kész!-mosolygott.
-Mary és Tom tuti nem engedné!!!-grimaszoltam.
-Haha!De cuki vagy!Ők kértek meg,én pedig,mint jó unokabátyj,maradtam!-nevetett.Én óriásira meglepődtem.Nem tudtam mit mondani.Így átkoztam egy picit és felrohantam a szobámba.Rádőltem az ágyra és kiüvöltöttem magam a párnámba.Még Oliver is a nyakamon maradt,remek.Nem elég egyedül,ááá neeem,még ő is itt boldogít.Nagyszerű...Hirtelen kopogást hallottam.
-Igen?!-kérdeztem meglepetten.
-Minnie-vel elmegyünk kajáért,gondolom itt hagyhatunk..-hallottam Oli hangját.
-Persze!Hozz fagyit!-adtam ki a parancsot.Ha már itt maradt,csináljon is valamit.Már vagy negyed órája elmentek,mikor csöngettek.Lassan és lustán leballagtam az ajtóhoz.Az ajtót kinyitva meglepetés ért.
-Victor,mit keresel itt,így?-néztem végig rajta.Az alkohol szaga égette az orrom,Victor full részeg volt.
-L-loe,én sze-sz-szeretlek..-bökte ki,majd felém nyúlt.Idegesen elkaptam kezét majd arrébb löktem.
-Victor menj haza!Részeg vagy..-toltam ki az ajtón.Elrántotta kezem és rám nézett.
-Ha,nem megy így,majd máshogy...é-én megpróbáltam szépen.-majd erőszakosan beljebb tolt és bezárta az ajtót.
-Victor mit csinálsz?Mit képzelsz magadról,azonnal takarodj el innen!!!-de ő csak megfogta a csuklóm és erősen markolta azt.Bárhogyan ellenkezdtem nem engedett el.Ledobott a kanapéra,ahonnan nem tudtam mozdulni.Erős testével rám mászott és csókolgatni kezdett.
-Victor,fejezd be!!Elég,hagyj békén!-kezdtem el sírni...Nem,nem teheti meg...nem képes rá.-Victor kérlek!-zokogtam...benyúlt pólóm alá és durván megmarkolta melleim.Hátborzongató és undorító érzés fogott el.Féltem,és nem tehettem semmit-Victor..-üvöltöttem.Nadrágját letolta,majd az enyémmel is ugyan azt tette-Victor!!!Victor hagyj békén..nem,nem teheted meg!!!-kiabáltam,hátha valaki meghall.Reszkettem,egyedül voltam.
-Loe!!!Loe nyisd ki az ajtót!!!-dörömbölt Oliver.Nem tudtam semmit sem csinálni.
-Be van zárva!Segíts Oliver!!-bömböltem.Ám hirtelen Victor lekapta fehérneműm,és belém hatolt.A fájdalom villámcsapásként tört belém.
-Akkor is az enyém leszel ribanc!-ezt az énjét nem ismertem.Ordítottam,sikítottam de Victor még mindig bennem volt.Lefogott,és én úgy éreztem magam,mint a börtönben...Egy rab voltam,akivel kedvére játszadozhat.Hirtelen az ajtó kinyílt és Oliver futott be rajta Minnie-vel,és Casperrel.Leszedték rólam Victort,majd Oliver verni kezdte.Én a számon tartottam a kezem és sírtam csendesen.Gyorsan magamra kaptam a ruháim,amik közben lekerültek rólam.
-Loe jól vagy?!-ölelt meg Minnie.Én csak ingattam fejem,miközben vállába bőgtem.
-Ugye nem csinálta meg?-nézett szemeimbe.Gondolkoztam,majd félve bólogattam.
-Jézusom...-majd felállt és elráncigálta Victort ki a házból.
-Loe,én..én..-mentegetőzött Oli.Felemelt karjaiba,majd megölelt.Félve bújtam erős vállába.Reszkettem Victor tettére..képes volt megcsinálni.Velem.A volt barátnőjével,akit elvileg 'szeret'...és a legjobb barátjával...a VOLT legjobb barátjával..
-Megvédelek!Nem moccanok mellőled!-simogatta fejem.Ezt az egész dolgot nem tudtam felfogni.Még nem...-Sajnálom...
-Oliver,nem...nem a te hibád...-zokogtam.Casper tért mellém,leguggoltam hozzá és őt is megszorongattam.

5 komii és +2 Feliratkozó után hozom a kövi részt!!!!;)

13.Fejezet-Ha szeretsz valakit,engedd el!

Victor az első igazi szerelmem,vagyis az előző barátom.
-Gyere be.!-ültem fel.
-Jól vagy.?!-ült le mellém.
-Kérdezz kettőt és könnyebbet...-bámultam a padlót.
-Mi történt,mi volt ez az egész?!-ezen kérdésen elgondolkoztam.Végülis mi is volt ez az egész?!Egyszer úgy is ki kell tálalnom mindenkinek,mért is ne kezdhetném Victorral?Könnyű válasz,mert nem akartam,hogy megtudja.De muszáj lesz,ami késik nem múlik.
-Ömm....hosszú lenne elmesélnem,legyen elég az,hogy..-összeszorítottam szemem,majd beleharaptam alsó ajkamba..Biztos elakarom mondani neki?Kavarogtak a gondolataim és az érzéseim-tényleg elraboltak,de megmenekültem...-bambultam kifelé az ablakon.Nem voltam kíváncsi Victor arcára.Tudatalattimban még mindig Niallen gondolkoztam,és az utolsó mondatán: Hiányozni fogsz! Már nem tudom mit gondol....Azt sem,hogy komolyan gondolta e.
-De,mégis mibe keveredtél te?Mindig is kerülted a bajt...-záporozott kérdéseivel.Legszívesebben bedőltem volna az ágyba,és egész nap és héten ott lettem volna.Elzárva mindenkitől,magányosan...
-Victor,nem szeretnék róla beszélni.-átgondoltan mondtam ki a választ.Még nem voltam képes ahhoz lelkileg,hogy kitálaljak mindent.Főleg nem az exemnek.
-Ugye tudod,hogy rám mindig számíthatsz?!-szavai melegséggel öntötte el szívem.Miután szakítottunk,pontosabban ő szakított velem,akkor is remek barátok voltunk.Megosztottunk mindent egymással,de szerelmesek sose lettünk azután.Hiába csak egy haverom,valami kötelék fűzött hozzá ami erősebb,mint bármelyik ismerősömnél.
-Tudom.!-vetettem ki egy árva mosolyt arcomra.Viszonozta a gesztust,amikor éppen kopogtak.Nagymamám nehézkesen lépett be szobámba.
-Azt hiszem,most megyek!-állt fel Victor,majd kiment maga után becsukva az ajtót.Nagyim szerény arcával,kissé remegve indult felém.Leült mellém és engem kémlelt.
-Mit szeretnél Nagyi?-kérdeztem felé fordulva.Hosszan,szemembe nézett csillogó tekintetével.Sóhajtott egyet,majd résnyire nyitotta száját.
-Tudod kislányom,a szemem már nem a régi,de látom rajtad,hogy nem mondasz igazat..-semmi esélyem nem volt vele szemben.Neki nem tudtam,de nem is akartam hazudni.Az én szememben ő mindig is rendelkezett egy varázserővel,amit soha nem értettem.Mikor kicsi voltam,az elcsent sütit is kiszagolta rajtam.Mérges is voltam rá,amiért lebuktatott.Aztán én nőttem,ő töpörödött,és valahogy ritkábban találkoztunk.A szemében az a csillogás Niallre emlékeztet.Neki is van egy bizonyos szikra a szemében,ami csak akkor tűnt fel,ha boldog volt.
-Tényleg nem mondtam igazat Nagyi...-könnycsepp fordult meg szememben.
-Ki ez a fiú aranyhúsom?-fogta meg gyengéd kezével kézfejem.Kissé megszorítva kezdtem neki a történetnek.
-Egy napon,2-3 héttel ezelőtt,egy szórakozóhelyre készülődtem,amikor egy hívást kaptam.Abban a hívásban egy idegennel beszéltem,aki apu aranylemezét követelte.Nem foglalkoztam vele,mert csak hülyeségnek vettem.Este buliból haza jövet nem tudtam taxit fogni,és egyedül jöttem haza,-teljesen rám figyelt,minden szavamat tisztán hallotta-és megtámadtak.Gusztustalan bűnözők.Aztán jött az a fiú Niall,és megmentett.Elbánt azokkal,és haza hozott.Elmeséltem neki is a telefonhívást,majd azt mondta itt marad,hogy megvédjen.Így is volt.Eleinte nem nagyon érdekeltük egymást,de az egyik nap közelebb kerültünk egymáshoz.Másnap eltűnt,sehol sem találtam,ja és idő közben Minnievel is összevesztem,Niall miatt,és az aranylemez sem volt meg.Aztán végülis kibékültünk,pont akkor,amikor betörtek hozzám.Hirtelenjében lefogtak,levittek és bedobtak egy kocsiba..-kirázott a hideg.Nehéz végig mesélni újra a történteket,főleg ha próbálom elfelejteni-És elvittek egy raktárszerűséghez.Ott minden mocskot mondtak apuról,és akkor láttam meg Niallt.Köztük volt.Ő is hozzájuk tartozott és miatta kerültem oda..-szaporábban vettem a levegőtt és benedvesedett szemmel folytattam-..Bezártak egy csatornába,ahol folyamatosan gyűlt a víz.Dörömböltem,sikítottam,de semmi sem történt.És végül ellepett a víz,majd elsötétült minden.Később kint keltem fel,Niallel szemben.Újra megmentette az életem.Én meg a hülye fejemmel megbocsátottam neki.-röhejesen nevettem,láttam Nagyim arcán a kérdést-Azt mondta szeret...A kocsival a bűnözö társai elől menekültünk,és egy hotelben szálltunk meg.Ma pedig itt vagyok...-sóhajtottam egyet mikor befejeztem.Elgondolkoztam azon,hogy 1 hónap alatt ennyi minden történhet.Nagyim hosszú gondolkodás után megszólalt.
-Szereted még ezt a Niall fiút,ugye?-rákérdezett a lényegre.Ez a kérdés könnyű volt lelkileg,de az agyam is beleszólt.Már eláztattam párnám,amibe arcomat temettem.
-Igen Nagyi..-szipogtam-Mindennél jobban..-a tükörre meredtem.Egy személyt láttam,akinek a sminke elmosódott,vöröslő szemei csillogtak a vízben és haja kócosan állt.Párna a kezében,arca bús szemfedő alatt lapul,egy kétségbeesett,összetört lány.Én voltam az.Egy fiú miatt,holott apunak megfogadtam,hogy sosem sírok butaságokon.Talán ő nem is az?!
-Jaj,kisangyalom...-simogatta kezemet,majd megfogta.Felnézett,bámulta a plafont-Apádra emlékeztetsz..Neki voltak örökös álmai a szerelemben,talán ezért is lett énekes.Mikor anyád elment és megismerte Dianat,boldog volt.Nagyon pici voltál,egy töpörödött törpördög!-mosolygott.Ez a kis kijelentés engem is arra kéztetett-Diana segített,szeretett titeket.Őszinte volt,okos és szép.Benne megtalálta az igazit,igaz volt az a szerelem!Örültem is neki,végre nem búslakodott,aztán egy nap összeveszett vele,és akkor történt a baleset.Karambolózott egy ittas vezetővel.Kórházba került,és apád eleitől fogva magát hibáztatta.Akkor mi vigyáztunk rád,mert Roger nem volt képes figyelni rád.Másnap Diana meghalt,nem bírta tovább.Apád összetört volt,mint most te.Majdnem lemondott rólad,mert azt mondta nincs annyi felelősség benne,hogy ezt végig csinálja.Emlékszem,hogy....meghallotta az első szavad...
-Mi volt az?!-kérdeztem kíváncsian.
-Apa.A füle hallatára mondtad,és akkor megfogadta,hogy nem fog téged elveszíteni és felnevel.És most itt vagy.-rám nézett percekig csöndben maradtunk,majd újra megszólalt-Ha ennyire hiányzik,menj utána!Így nem lesz jobb.
-Mennék én Nagyi!Sőt,el se váltam volna tőle...de üldözik őt,és azt mondta veszélyes lenne.Bárhogy próbálkoztam,ő ellenkezett.Félt,de az a baj,hogy én is őt..
-Elhiszem aranyom..-puszit nyomott homlokomra és átölelte fejemet,amit ráhajtottam vállára-Tudod mit mondanak,ha szeretsz valakit,engedd el,és ha ő is szeret,vissza jön!-újra könnycsepp gördült le pofazacskómon.
*Minnie*
-Oliver,ide hoznád a telefonom?-kértem.
-Persze,tessék!-nyújtotta át nekem Loe rokona.Máris tárcsáztam Edward számát.
-Itthon van,de Niallt nem láttuk.-szóltam bele.
-Neked is szia.Rendben,esetleg valami kis jel,vagy valami?-kérdezte.
-Egyenlőre nincs.Majd,ha beszéltem Loe-val.Teljesen szét van esve szegény..
-Végülis most esett át egy emberrabláson,nem jöhet haza boldogan és ugrándozva!
-Igaz.Próbáljátok megkeresni ezt a fiút.Beszédem van vele!
-Niall Horant?!Adj 2 napot!Rendőrség?
-Egyenlőre ne szóljatok nekik!Magam akarom kihallgatni.És a médiát is hagyjuk ki amennyire lehet!
-Értettem főnök!
-Még jó,hogy!-mosolyodtam el győztesként.
-Este vacsi?!
-Nem hiszem,hogy ma jó,inkább Loe-val maradok.-utasítottam vissza barátom ajánlatát.Ekkor vettem észre Victort aki közeledett felém-Most le kell tennem,vendégem érkezett!
-Csak okosan!Csók!
-Szia!-köszöntem el.Amikor letettem,éppen akkor ért ide Victor.
-Szia Victor.-köszöntem örömmel.
-Szia Minnie,figyelj van valami amit elszeretnék mondani Loenak,de nem tudom,hogy megtegyem e...
-Hát,tedd.De kíméletes legyél vele!Nem a legjobb állapotban van..-húztam el a szám.
-Rendben!Köszi Minnie.-ölelt meg.Meglepődve,de visszaöleltem.Gyorsan el is tűnt a szemem elől,majd én is a rokonok körébe mentem.
*Loe*
Nem mertem bekapcsolni a tv-t,és a telefonomat se néztem meg.Újra kopogtak ajtóm.Hátamra fordultam és unottam motyogtam.
-Gyere be!-az ajtóm csikorogva nyitódott ki.Victor lépett be rajta.
-Zavarok?-kérdezte aggódva,majd közelebb jött.
-Nem,dehogyis!Gyere ülj le!-ültem fel ágyamon arréb húzódva.
-Tudom,hogy nem vagy épp jó hangulatodba,és nem épp a legjobb pillanat,de....-ekkor elhallgatott és idegesen tördelte ujjait.
-De?!-húztam fel szemöldököm.
-Hát nem is tudom...-vakarta meg tarkóját.
-Mond már!!Nem nyugszom addig amíg el ne...-de nem tudtam befejezni a mondatom,mert Victor megcsókolt.
-Még mindig szeretlek!-jelentette ki egyszerűen,de átérezve.Ledöbbenve ültem,kikerekedett,nagy szemekkel.
5 Komii és +2 Feliratkozás után hozom az új részt.!!!!!

12.Fejezet-Only One Last Kiss...

Korán reggel ébredtem fel.Még Niall is aludt.Öleléséből nehézkesen keltem ki,és bántam is,mert ma haza visz.Az ágy szélén ülve gondolkodtam rajta.Ránéztem.Az arcán minden tökéletes volt.Még álmában is mosolygott.!Szőke haja szanaszét állt,hosszú szempillái lefedték tengerkék szemét.Ábrándozásomat félbeszakítva álltam fel,majd folytattam utam a zuhanyzó felé.Egy gyors 10 perces frissülő után felöltöztem,majd kiléptem az ajtón.Meglepődésemre Niallel találtam szembe magam.
-Hát te.?!-felhúzott szemöldökkel álltam ott.Ő csak elnevette magát,le nézett,majd ismét a szemembe és szenvedélyesen megcsókolt.Újra kóstólhattam szája izét,nyelvünk táncot járt.Egy másopercre el is felejtettem a napot.Kín és szenvedés lesz....Nem,nem hagyhatom.!
********************************
Kínos csend,könyököm az ablaknak támasztva.Az út sebesen haladt el mellettünk.Vagy mi voltunk ilyen gyorsak.?!Fene se tudja már...A napfény erősen égette szemem.Nehéz volt kimondani,ez az utolsó....Ez az utolsó,hogy együtt vagyunk.És még most sem beszélünk...Kell ez nekem.?!Már magam sem tudom.Nem nézett rám.Még a pillantását se vetette rám,bár napszemüvegén keresztül nem látszott.Ezer gondolat vívott harcot fejemben,hogyan is lehetne,hogy együtt maradjunk.
-Min gondolkozol ennyire.?!-kérdezte,mintha meg lenne lepődve.Nagyon is jól tudta min...
-Azon,hogy hogyan lehessek veled.-akadozva,de ki mondtam.Fejét megingatta,lelassított,majd megállt.
-Ezt már megbeszéltük,nem.?!-vette le,úgy mond fekete szemfedőjét.Hiába próbáltam titkolni előle bármit is.Azok a kék szemek mindent kiderítettek.Felém fordult,majd kérdően rám nézett.
-De Niall...Veled mehetnék,és az úgy jobb lenne,akkor mindig ott lehetnél mellettem,és,és vigyázhatnám rám..
-Nem,Loe,nem szabad...-temette arcát a kezébe.Hatalmas tenyere ellepte arcát.
-Kérlek...Niall...-szememben könnycsepp gyűlt össze.
-De,én már...-akadt el szava,furcsállóan néztem rá-...már ezt eldöntöttem...-fordult vissza az ülésébe,majd elindult.Szívembe tőrt döftek,kb így éreztem magam.Szóval vége,és ennyi.Nem csodálom,hogy 2 óra alatt vagy 100 zsepit elhasználtam.'Ne sírj miatta!Nem éri meg!'-könnyű mondani.Ők nem élték át azt amit én.Nem szenvedtek,nem sírtak,nem haldokoltak....konkrétan nem kínozták őket.
-Haza viszlek,otthon már sokan várnak.-törte meg újra a csendet.
-És ha nem érdekel?!-förmedtem rá.
-Nem érdekel?A szeretteid ott vannak.És rád várnak!-magyarázott.Pár pillanat múlva megláttam a táblán amin 'London' állt.Megérkeztem,itthon vagyok.
-De te,nem leszel ott..-suttogtam.
-Loe,kérlek értsd meg.!-sóhajtott egyet.Éreztem hangján,hogy komolyan beszél és nem akarja megváltoztatni véleményét.Pár perc autókázás után az utcánkba értünk.
-Állj meg.!-mondtam Niallnek,aki azonnal tett a kérésemnek.
-Mi a baj.?!-kérdezte aggódva.
-Paparazzik,újságírok....hmm,riporterek..-mértem fel a helyzetet.Kikapcsoltam a biztonsági övem,és sóhajtottam egyet-Jobb,ha innen egyedül megyek..-néztem rá,aki csak idegesen markolta a kormányt.Válasz képpen bólintott egyet.Lecsuktam a szemem,kinyitottam az ajtót.
-Várj Loe.!-hallottam magam mögül,amire rögtön oda fordultam.
-Igen.?!-válaszoltam remegő szívvel.Kezével megfogta arcom,majd ajkait enyémre helyezte.Utoljára még érezhettem azt,ahogy a mennyekben érzem magam.Ha van valami amit mégegyszer szeretnék az Niall.Közben elsírtam magam,csókunk hosszan tartott.Majd elváltunk,lefelé szegeztem tekintetem,még mindig sírva.Ajkaim remegtek,szipogtam,nem bírtam...Gyorsabban vettem a levegőt.
-Hiányozni fogsz...-suttogta végig engem nézve.Utoljára még egy csókot nyomtam rá,majd kiszálltam a kocsiból.Elindultam az autó mellett,megkerültem,majd az utcába fordultam.Megtöröltem a szemem,össze szedtem magam,már amennyire lehet.Egy riporter érdekesen fordította felém a tekintetét,majd felém iramodott.A többi is követte.
-Loe,igaz,hogy elraboltak.?!
-Vagy megszöktél a szerelmeddel.?!
-Igaz,hogy öngyilkos akartál lenni.?!
-Ismered ezt a fiút.?!-mutatott az egyik egy képet Niallről,ahogy ott áll az ajtómban.Épp nyitottam volna szám,hogy válaszoljak.
-Loe.!-hangzott messziről a kiáltás.Bárhonnan felismerem ezt a hangot.Minnie volt az.Megragadta a karom,majd kihúzott a paparazzik koszorújából.Egészen a házunkig húzott,míg páran lefogták a fotósokat.Az ajtón berontottunk.Meglepett a látvány.Ott voltak a közeli barátok,családtagok.Mindenki felkapta rám a fejét és felém indultak.
-Loe végre hogy itthon vagy.!
-Nem esett bajod.?!
-Loe,kis csillagom.!-hallottam nagymamám hangját.Ő állt hozzám a legközelebb a családból.
-Nagyi.!-öleltem át kis,remegő testét.
-Nem esett semmi bajod aranyom.?!-kérdezte síró tekintettel.
-Jaj,Nagyi,ne sírj,itt vagyok.!-töröltem le könnycseppjeit.
-Hugi,elmagyaráznád ki ez a Niall.?!-kérdezte ölbe tett kézzel unokatesóim.
-Niall.?!-nyeltem egyet.Most mit mondjak,nem mondhatom el nekik,hogy megmentett,aztán lefeküdtünk,aztán majdnem kinyírt,és megint megmentett.
-Niall.?!Nem ismerek ilyen nevű fiút...Lehet,hogy egyik nap vele buliztam.......Apropó,ti,hogy-hogy itt vagytok.?-kérdeztem a többiektől.
-Hogy honnan.?!Veled van tele az egész mindenség.!-mondta Lucinda,majd Jerry bekapcsolta a tv-t.
-"...Előkerült Eloena Hudson,a napokban eltűnt Grammy díjas énekes Roger Hudson lánya.Loe,értesülésünk szerint ember rablás áldozata lett..."-a tv-t lehalkították.Én lesütött szemmel álltam ott mindenki előtt.Egy könnycsepp gyűlt össze szememben.
-Hagyjátok most Loet.Biztos fáradt és éhes és gondolom szeretne tiszta ruhát felvenni.!-állt ki mellettem nagymamám.Csendben,érezve,hogy minden szempár rám igazodik lépkedtem fel a lépcsőn.Újra a szobámban lehettem.Ágyamba huppantam,gondolkozni nem voltam képes.Átöltöztem valami tiszta cuccba,majd vissza feküdtem.Pár perc múlva kopogtak az ajtómon.Már csak ez hiányzott,hogy valaki jól leteremtsen amiért ekkora galibát okoztam.
-Ki az.?!-kérdeztem unottan.
-Én vagyok az,Victor.-erre a válaszra nem számítottam.
5 Komii és +2 Feliratkozás után hozom az új részt.!!!!!

11.Fejezet-Égzengés

-Mi.?!Miért.?!-lepődtem meg.Felültem és értetlenül néztem rá.
-Haza viszlek...és onnantól...-nézte a habot.Kidüllett szemmel,ültem,majd gyorsan kipattantam a vízből és magamra csavartam a törülközőt.
-Szórakozol velem.?!-kezdtem üvölteni.
-Nem,Loe,ezt muszáj megértened.!-állt fel a kádban.
-Mit értsek meg.?!Hogy idáig elmentünk,és....és most egyszerűen ki akarsz lépni az életemből.?!-könnybe lábadt a szemem.Testemet borongós érzés járta át.Féltem a választól.
-Loe,nem szabad együtt maradnunk...-tekert magára ő is egy törölközőt.
-És mért.?!Ha meg szabad tudnom.!-léptem hozzá közelebb.Próbáltam szemkonktaktust teremteni,de Niall számára a föld érdekesebb volt.
-Nem akarlak veszélybe sodorni...-nézett végre rám gyönyörű szemeivel.Ha igaz az tudat,hogy ennyi mindenen keresztül végig mentünk,és most pedig ezt tenné...belehalnék.
-Már késő....úgyis mindegy.!-kérleltem őt.Kék írisze újra elsötétült,nem volt benne az a fény,az a szikra amit úgy szerettem.
-Nem...muszáj elmennem.-ült le a kádszélére.Bizonytalanul tördelte kezeit.Már alig láttam a könnytől.Ingattam fejemet.Nem tudtam felfogni,hogy ezt teszi velem.Ha elhagy,akkor.....El sem tudom képzelni a jövömet.Depressziós leszek.Nem fogom tudni,hol lesz,mit csinál.Nem találkozhatok vele...
-Ezt akarod.?!Már nem kellek.?!Csak lefektettél és kész,ezt a csajt is kipipálhatod.?!-vetettem rá a kérdéseket.Fejét fogta.Hirtelen felállt és felém tornyosult.Ajkait résnyire nyitotta,hogy beszéljen,de nem szólt.Kettőnk közé nézett,majd pár perc után levegőt vett.
-Nem gondolhatod komolyan amiket az előbb elmondtál.-fogta meg vállaim,majd simogatni kezdte őket.
-De,nagyon is komolyan gondoltam...-ráztam le kezeit és elfordultam tőle.Sóhajtott egyet,várt egy picit,majd kiment.Az ajtó becsapódott,a gyertyák elaludtak.Sötétségben álltam a fürdőszoba közepén.Szívem zakatolt,szemem könnyben úszott.Összeszorítottam szemhéjam,hogy meggátoljam a további sírást,ami nem sikerült.Egyik kezemmel fogtam a törölközőt,a másikkal az arcomat tartottam.Belebújtam fehérneműmbe,kimentem a szintén borongós szobába.Niall már az ágy egyik felén feküdt.Gyorsan én is bebújtam egész a széléhez,hogy minél távolabb legyek tőle.Alvásra kényszerűltem,de nem tudtam.A holnapon gondolkoztam.Hogy lesz,mi lesz...Haza visz,aztán elhajt vagy elbúcsúz.?Kiabáltak bennem a gondolatok.
-Rég volt barátnőm...-törte meg a nagy csendet Niall.Mély hangja visszhangzott a helységben.
-És most se lesz...-hátat fordítva fejeztem be mondatát.Újra könnyeztem.Eddig lenyugodott szívem dörömbölt.
-Csak is azért teszem,hogy ne legyél bajban.!-vágta rá.
-Már bajban vagyok...Most is veled vagyok...
-De nagyobb bajban nem lehetsz.!Nem engedhetem.!Nem bírnám,ha miattam megsérülnél...Ezek mindenre képesek...-mozgolódott az ágyon.
-Nem értelek...-fejemben ezernyi dolgok cikáztak,de Niall volt a fő téma.Szipogtam,sírtam,talán még üvölthettem is,akkor sem érdekli.El fog menni.Bele kell törődnöm,nincs ki út.Az eddigi fiúim sose voltak olyanok,akivel eltudtam volna képzelni a jövőmet,vagy csak egy tartós kacsolatot.Niallel más lett volna...Vele már talán több lett volna,mint egy sima kapcsolat.Kutakodtam az éjjeli szekrényen zsepiért,de szerencsétlenségemnek hála,levertem a lámpát.
-Basszus...-suttogtam halkan beleharapva alsó ajkamba.
-Loe,mit csinálsz.?-szólalt meg a hátam mögül.Megijedtem,mert azt hittem már alszik.Gyorsan letörölgettem a könnycseppeket.
-S-semmit...-válaszoltam nem elég meggyőzően,majd felvettem a leesett dolgot.Niall hirtelen felém hajolt és felkapcsolta.
-Te sírtál.?!-kérdezte meglepődve.Kezembe nyomott egy papírzsebkendőt.Nem szóltam semmit se,csak remegő kézzel megtörölgettem az arcom-Loe,kérlek ne sírj.!-kérlelt.Nem is tudta,hányan mondták már ezt nekem mielőtt elhagytak.Újra benedvesedett a szemem.-Kérlek,ne...-arcomon folyt könnycseppeimet lepuszilgatta.
-Niall,ne csináld.!-kérleltem csukott szemmel.El akar hagyni,de nem fogom bírni,ha ezt csinálja velem.Arcomról hamar áttért nyakamra.Forró csókokat hagyott ott,főleg azon a helyen ahol egy kis pirosos folt tátongott általa-Ne,most ne.-toltam el magamtól.Nem voltam abban a hangulatba,hogy most kényeztessen.Ő vette az adást,én pedig leoltottam az éjjeli lámpát és visszafeküdtem.Az ablak ami az ágy fölött volt,teljesen bevilágította az egész szobát,de csak egy pillanatra.Furcsálltam nem értettem mi ez,majd hirtelen leszakadt az ég.Akkora dörömbölést hallottam,hogy az üveg is megremegett.Hirtelen felültem és zakatoló szívemhez értem.Az eső szakadni kezdett és egyfolytában villámlott és zengett az ég.
-Megijedtél.?!-kérdezte Niall.
-Nem,én nem...-próbáltam nyugott maradni.Majd újra egy nagy dörgés hallatszott és Niall ölében találtam magam.
-Te félsz.!-jelentette ki.
-Mhmm...-néztem szemeibe.Vággyal telve találtam kék íriszét.
-Gyere.!-majd lefektetett maga mellé és átölelt-Majd én megvédelek.!-kezemet a mellkasára helyeztem.Teste melege engem is melegített.Hátul dörzsölte a hátam,már nem is figyeltem a viharra.Mellette megnyugodtam,és álmos is lettem.
-Most jobb.?-suttogta.
-Igen...-mondtam ki csendesen álomba szenderülve.
5 Komii és +2 Feliratkozó után hozom a kövi részt.!!!!!!!

10.Fejezet-Pezsgőfürdő

-Loe,kelj fel.!-ébresztgetett Niall.Pislákoltam párat,majd meg szokta a szemem.
-Mond.!-ugrottam meg.Erre el fogta a kacagás-Ne ijesztgess.!-nevettem.
-Bocsi.!!-mosolygott-Megérkeztünk egy hotelhez,ma itt éjszakázunk.!-állította le a motort.Ekkor vettem csak észre,hogy kint korom sötét van.Niall megfogta a kezem biztatás képpen és felragyogott gyönyörü fogsora.Akaratom ellenére felfelé gördült szám.Ujjával simogatta kézfejem,válaszra várva.
-Jó,menjünk.!-válaszoltam,majd édes ajka arcomra simult.Felkuncogtam,mikor orrával a hajamba túrt.Mikor lett ilyen érzelmes,nem tudom,de nekem tetszik ez az énje.Beértünk a hallba ahol a portás rögtön köszöntött minket.
-Jó estét.!-mosolygott a hölgy.
-Jó estét.!-mondtuk egyszerre.
-Egy 2 ágyas szobát szeretnék.!-szólt Niall.
-Sajnálom,de tele vagyunk és csak egy francia ágyas szobánk van.!-válaszolt.
-Hát,ömm...-fordult felém Niall.
-Öö..kérjük.!!-vágtam rá.
-Biztos.?!-húzta fel szemöldökét.
-Biztos.!-nyugtattam meg egy mosollyal.Egyik karjával átölelt,majd a kulcsot kézhez kaptuk és így indultunk el a liftig.Talán túl gyorsan történnek a dolgok.Sosem tudtam sokáig haragudni az emberekre...Ez sokszor megnehezítette a dolgokat.A liftben lévő tükörbe belenézve eltűnődtem azon,hogy ki is ez a lány.Végig figyeltem minden porcikám.Nem tudtam elképzelni,hogy szerethettem bele Niallbe.Sose vonzottak a rossz fiúk.Mindig is a jók körébe voltam.Apukámnak megígértem,hogy nem menekülök a bajba...És most tessék.Itt vagyok egy bűnözővel,aki nem csak a CD-t,hanem a szívemet is elrabolta.Sóhajtottam egyet.
-Loe,gyönyörü vagy.!-mosolygott rám a szőke kék szemű fiú.Melegség járta át a szívem.Minden szavának örülök.Bármit is tett,bele férkőzött a szívembe és ez ellen nem tudok mit csinálni...mondjuk,nem is nagyon akarok.
-Gyere.!-szólt mikor kinyílt a lift.Kiléptünk,majd a 69-es szoba felé vettük az irányt-Tényleg nem bánod,hogy ilyen szobát kaptunk.?!-fürkészett tengeri szemével.
-Nem,Niall,hiszen már voltunk egy ágyban.!-magyaráztam neki,majd egy lehelletnyi mosolyt hintettem arcomra.Ő huncut arcát mutatta meg.Azt az édes huncut arcát,amit még nem igen volt alkalmam megismerni.Ezt a fiút teljesen kicserélték.Az ajtónkhoz érve,kinyitottuk azt,majd beléptünk rata.
-Ohh mamám....-képedtem el a látványon-Nem erről volt szó.!
-Hát szó,mi szó,-nevetett-tényleg nem ez volt megbeszélve,de ez az egyetlen szabad szoba.!-dobta le magát az ágyra.Mi kaptuk a nászutas lakosztályt...Remek.Végülis,nem is én lennék az a szerencsétlen,aki ezt a szobát kapja meg.Miután ledobtam pulcsimat,ami amúgy Niallé,felderítő utat kezdtem.A fürdőszobába beérve szemeim kikerekedtek.
-Woow...-mentem a fürdőkádhoz.
-Mi az,mit találtál.?!-jelent meg Niall az ajtónak támaszkodva.
-Pezsgőfürdőt.!-vigyorogtam,mint egy kis gyerek.Képemet nézve elnevette magát.Majd körbe néztem és a mosdónál találtam egy kis szekrényt.Miközben érdekesen kutattam,magamon éreztem egy kék szempárt.Megerősítés képpen bele néztem a tükörbe,ami szintén azt mutatta.
-Niall valami baj van.?!-kérdeztem furcsán.
-Semmi,csak...-mosolygott,majd lehunyta szemét.
-Csak.?!-vontam fel szemöldököm.
-Annyira boldog vagy,pedig nagy szemétséget műveltem és most itt vagyunk távol az otthonodtól,miattam...-elő jött komorsága.Otthon,otthon...visszhangzott fülemben.OTHHON.!!
-Jézusom Minnie.!-rohantam ki az ajtón,majdnem fellökve Niallt.Felkaptam a telefont és tárcsáztam barátnőm számát.Kicsöng,kicsööng...
-Minnie.!-szóltam bele a telefonba.
-Loe.?!Úristen,jól vagy.?!-éreztem hangján az idegességet-Hol a francba vagy,mit csináltak veled.?!
-Jól vagyok.!Azt hiszem Manchester közelében egy hotelban...
-Mi.?!Hogy hol.?!És egyedül.?!
-Jól hallottad.!És..N-Niallel....
-Mondtam,hogy Niall...
-Tudom.!Minnie otthon mindent elmesélek.!Reggel indulunk tovább.!
-De Loe,itt vagyok nálad,az ajtót,mindent tárva nyitva találtam.Ahogy meghallottam a segítség szót jöttem,és te már nem voltál itt.!-kezdett el zokogni.
-Minnie,jól vagyok.!Nincs semmi baj.!Hamarosan haza megyek.!-mosolyodtam el-Tényleg,mi van Casperrel.?!-fogott el az aggodalom.
-Semmi baja...Itthon van ő is.!-nyugtatott.
-Hála az égnek...Most megyek Minnie,fáradt vagyok és muszáj aludnom.!
-Rendben.!Vigyázz magadra.!!És hamar gyere haza.!Jó éjt Loe.
-Megígérem.Jó éjt.!-tettem le a telefont.Vettem egy mély lélegzetet,majd megfordultam.Hirtelen Niallel találtam szembe magam.
-Niall ne ijesztgess.!!-montam ma már másodjára.
-Bocsii...-nézett rám kis kutya szemekkel.
-Mivan veled.?!-mosolyodtam el-Nem ilyen voltál.!
-Csak örülök,hogy végre elmondhattam mit érzek irántad...-fogta meg kezem és csókot nyomott rá.
-Beszéljünk az érzésekről.?!-mosolyogtam.
-Mért ne.?!-vont vállat.
-Oké akkor először is..-kezem csattant arcán-..Amiért hazudtál,és majd nem meghaltam.!-tettem elé a mutató ujjam,míg ő fogta az arcát-Másodszor pedig..-most ajkammal érintettem meg az övét amitől meg is lepődött-Mert teljesen beléd estem..-mosolyogtam bizonytalanul.Tekintete a számról a szemembe,majd újra a számra tévedt.Lassan közelített résnyire nyitódott ajkaival.Újra érezhettem édes csókját,ám hamar vége lett.Értetlenül néztem,rá.
-Megyek fürdeni.!-válaszolt egy kancsal vigyorral.Elvált tőlem,majd a fürdő felé tartott.Én lehuppantam az ágyra és elő halásztam a tv távirányitót.Úgy fél óráig nézhettem valami dög unalmasat.
-Loe.!-kiabált Niall a fürdőből.
-Mond.!-léptem be az ajtón.Szám tátva maradt szemeim óriásira nőttek.Szívverésem gyorsult-Niall...-válasz helyett szájával kényeztette nyakamat.Telt ajkai apró puszikat hagytak mindenhol.Szívni kezdte nyakamat,ami egy pici fájdalommal járt.Hirtelen megtalálta az érzékeny pontomat.A fülem alatt kezdte el harapdálni és szívni mégjobban amit nem bírtam ki.Hangos nyögés hagyta el számat.Niall büszkén felkuncogott.Mintha tudta volna mitcsinál.Felfelé húzta pólóm,jelzezte,hogy ez nem kell.
-Gyere,mert kihűl a víz.!-kacsintott.majd csupasz testével beszállt a mécsesekkel körbe rakott,rózsaszirmos vízbe.Elmosolyodtam,majd levettem a többi ruhadarabot-Ohh,te jó ég....-mondta Niall engem nézve.Bizonytalanul beszálltam a forró vízbe-Ne félj.!-nevetett.A hab a nyakamig ért.Kissé elbizonytalanodva ültem ott-Fordulj meg.!-mondta,majd megfordultam.Hideg tusfürdő folyt a hátamon,majd Niall puha,meleg kezével masszírozta azt.
-Ez annyira jól esik.!-szólaltam meg.
-Reméltem.!-ekkor elgondolkoztam Niall munkáján.Felmerült bennem,hogy már máskor is csinálta ezt,hogy több lánnyal is volt 'dolga'.
-Niall...
-Igen.?!-kérdezte.
-Már...már máskor is csináltad ezt.?!
-Ömm persze,minden nap mosakszok.!-válaszolt furán.
-Ajj,nem úgy értem.!-zsörtölődtem.
-Hát,hogy.?!
-Mármint...Már más lány is...-nem fejeztem be,mert tudtam,hogy tudja mire gondolok.Megköszörülte torkát,majd abba hagyta a masszírozást.Megfordított.
-Loe,nem...nem volt még lány a dologban,mármint,olyan mint te,sose volt.!-jött zavarba.
-Olyan mint én.?!
-Igen,sosem volt még ilyen lány...-nézett szemembe-Ilyen,gyönyörű és különleges...Aki miatt ezeket megtettem volna..-húzott ölébe.Ráborultam fedetlen mellkasára,míg ő átölelt.Éreztem minden szívverését.Mintha egy puha mackó ölében feküdnék.Nem akartam innen kimenni.Azt szeretném,hogy ez a perc örökké tartson.Hátamra feküdtem és fejem az ő feje mellé helyeztem.
-Szóval azt mondod..-kezdtem bele mosolyogva-Hogy én különleges vagyok számodra.?!-ő is elmosolyodott és felemelte kezeim.
-Tudod mennyire irigykedem a kezeidre.?!Hogy minden nap veled lehetnek,és,hogy az arcodat érinthetjék.....Hogy könnyű hajadat vállaidra tehetik..Hogy ruháidat fel,s le vehetik...-vizsgálgatta ujjaimat,majd puszilgatta őket.Összekulcsolta ujjaink-Bárcsak örökké tartana ez a pillanat...-szorított még jobban.
-Örökké tarthat.!-nyomtam egy puszit arcára.
-Nem...s-sajnos nem....-szomorodott el.
-Mi.?!Miért.?!
5 Komii + 2 Feliratkozáás és hozom a kövi részt.!!!!!

Sziiasztok.!:)
Többen nem tudtátok,hogyan kövessétek a blogomat.:/ DE.! Itt egy részletes útmutató,hogyan kövesd nem csak ezt,hanem más blogot is.:D

1.Lépés:

Menj a Főoldalra,ahol olvasod a Fejezeteket.:)
Jobb oldalt találsz egy kis dobozt,be is kereteztem neked.;)

 

Ha ez megvan,akkor kattints a "Feliratkozás a webhelyre"

2.Lépés

Miután rákattintottál a "Feliratkozás a webhelyre"-re egy kis ablak jelenik,majd meg.

Ebben a kis ablakban megjelenik,majd a te neved és képed.

Itt rá kattintasz a "Blog követése"-re,majd egy újabb felugró kis ablakban a Kész! gombra és látod,már kész is van.:)

Remélem segítettem.:) Ha valamit nem értenél,kérdezd komiba.!:* <3

Apropó,megújult az oldal,új zenékkel.:D Szerintetek milyen lett.?!Írjatok komit.:)<3

Addig is jó olvasást.!;)

Timii

9.Fejezet-Élni vagy meghalni...

-Loe,gyerünk.!-egy ütemben pumpáltam mellkasát a kezemmel.Szapora légzéseket véve folytattam, az újra élesztést.Egy,két,há,fúj.!És újra,újra...Kezdtem bele fáradni.Lassítottam,már vagy negyed órája csinálom.Nem,még nem adom fel.!Újra,újra,újra..........újra és......megálltam.Kétségbeesve néztem rá.Hosszú szempillái lefedték a szemét.Telt ajkai résnyire nyitódva várták a remény ízét.Haja vizesen feküdt mellette.Ruhái is átázva,lelapulva fedték testét.
-Nem,ez nem lehet...-álltam fel.Csak most tudtam felfogni mit tettem.Kezembe temettem az arcom,ami véres lett a sebtől-A rohadt életbe.!!!-kiáltottam a semmibe.Messziről látszott csak a raktár.Hirtelen hallottam valamit a hátam mögött.Valami furcsa hangot adott ki,mintha...
-Loe.!-fordultam meg és oda siettem hozzá.
****Loe szemszöge****
A sötétségből fényt nyertem.Felköhögtem a vizet,majd fáradtan oldalra fodrultam.
-Loe.!-hallottam valakinek a hangját.
-A francba...-ültem fel lassan,fájdalmasan.A karom valamiért rohadtul fájt.Sietősen érkezett le elém Niall.
-Loe,Loe jól vagy.?!-fogta meg vállam.
-Jóól...-álltam fel vele nem törődve.Ruhám nehezen lengett rajtam.Mezitláb álltam a betonon.
-Ööö,itt a cipőd...-adta kezembe az ugyancsak vizes cipőm.Elvettem tőle,felhúztam és megtettem az első lépéseket.Összehúztam szemöldököm,mert topogtam a vízben.Kíhúztam magam,majd átváltottam büszke képemre.
-Kösz,most pedig,tűnj el az életemből.!-vetettem arcába és sietősen megfordultam.Nem tudtam,hova de mentem az ellenkező irányba.
-Loe,kérlek várj.!-hallottam magam mögött.Semmit sem hallva folytattam utam-Loe,ne csináld ezt.!-ugrott elém.
-Én ne csináljak semmit.?!Tudod te,hogy mit műveltél.?!Egy utolsó féreg vagy.!-üvöltöttem képébe és újra sétáltam.
-Loe,ez,ez nem így történt...-jött mellém.
-Fel tudod fogni,a csöppnyi eszeddel,hogy majdnem meghaltam.?!-néztem rá mérgesen.
-De,nem haltál meg...Élsz...
-Sajnos...Haltam volna meg.!Legalább nem kellett volna bámuljam a pofád.!Szemétláda....-löktem arréb,hogy folytassam az utam.Kimondva ezeket a szavakat,egy pillanatra elgondolkoztam,jól tettem e.Újra elöttem termett.
-Loe,nem teheted ezt velem.!-fogta meg mindkét vállam.
-Mit.?!-könnyek szöktek szemembe-Hisz te megtetted.!Becsaptál...átvertél.!Elloptad a CD-t,de legfőképp hazudtál...Kihasználtál,aztán eldobtál...-sírtam,majd szemébe néztem.Szeme most nem ragyogodt.Az a fény kihunyt...sötét volt a szeme.Nem mondott semmit,csak lehajtotta fejét-Játszottad a jó fiút,megmentettél...Gondoskodtál rólam...-gúnyosan nevettem ezen-..Szeretkeztünk..-csuklott el a hangom, lehajtottam a fejem-..Azt is biztos csak a "munkád" miatt..-mutogattam a kezemmel.Utolsó mondatomra fel figyelt.
-Nem Loe...
-Mi nem.?!Mond már el,hogy mégis hogy képzeled ezt az egészet.?!-kiabáltam kétségbeesve.
-Nem a munkám miatt feküdtem le veled.!-jelentette ki.Meglepedtem néztem rá.
-Ha-hanem.?!-húztam fel szemöldököm.Láttam,hogy ideges.
-Azért,mert beléd szerettem.!-kiabálta ki a választ.Szememet azonnal levetettem róla.Szívem egyre hevesebben vert.Néztem ahogy az eső  cseppek az egyre nagyobbodó pocsolyában vesznek el.Mert,hogy esett az eső.Ez Nagy-Britannia.Felkaptam a fejemet flegma gesztussal.
-Most komolyan azt hiszed,hogy beveszem.?!Mivan már erre és megkértek.?!-nevettem fel cinikusan-Szánalmas...
-Nem,nem kértek fel.!Nem hazudok...
-Nem hiszem el.!
-Nem.?!-már nyitottam volna szám,hogy válaszoljak,de nem tudtam.Niall ajkait újra enyéimen éreztem.Hogy mit éreztem.?!Düht,és gyűlöletet.De ott abban a pillanatban,valami olyan fogott el,amit akartam.Édes csókja újra kényeztetett.Eszemhez kaptam,és ellöktem magamtól.
-Utállak.!-néztem rá mérgesen.
-Nem érdekel,én akkor sem engedlek el.!-csókolt meg újra.Derekamnál éreztem kezét,amivel közelebb húzott.Elgyengülten vissza csókoltam.Hajába túrtam.Szokás szerint belenyögödt a számba.Félbe hagyva csókunkat fülemhez hajolt.
-Szeretlek...-súgta fülembe.Szemem fenakadt,szám megremegedt.Nem tudtam eldönteni igazat mond e.Szívverésem fegyorsult,gombócot éreztem a torkomba.Egyre nehezebben vettem a levegőt.Ezt Niall is észre vette.
-Loe,jól vagy.?!-nézett furán.Köhögtem és fulladozni kezdtem.Majdnem el is estem,de a szöszi megfogott.Végig nézett rajtam majd megszólalt-Te jó ég....asztmás rohamod van...-jelentette ki.Egyre kezdtem rosszabbul lenni-Van nálad gyógyszer.?!-kérdezte majd át kutatott.
-A...a zsebemben...-köhögtem ki nagy nehezen.Niall belenyúlt a zsebembe,majd kivette az ínhalálót.Gyorsan szívtam párat,majd megnyugodtan sóhajtottam-Nincs már sok benne.-jelentettem ki.
-Haza fogsz jutni.!Időben.!-kezdtük el a sétát.
-Ott vannak.!!-hallottuk magunk mögül a kiabálásokat.
-Loe,fuss.!-rántotta meg a kezemet Niall,majd futni kezdtünk.
-Niall...-lihegtem.
-Gyere.!-értünk ki az utcára.Magával húzott egy kocsiig.
-Szállj be.!Gyorsan.!-nyitotta ki az ajtót.Beültem és már indultunk is.Nagyon gyorsan hajtott,már-már féltem.
-Niall,mit akarnak.?!-kérdeztem félve.
-Téged,de nem...nem fogom újra elkövetni a hibát.!-kémlelte az utat-Nem kell félned.!-fogta meg egyik kezével a combom és simogatni kezdte.Lenyugtatott..már amennyire egy ilyen helyzetbe le lehet.
-Hova megyünk.?!-törtem meg a csendet.
-Nem tudom...csak el innen.!-nézett komoran.
-Mért,pontosan hol is vagyunk.?!-jutott eszembe.Azt se tudom hova hoztak.
-Manchaster közelében...-kémlelte az utat.
-Hogy hol.?!Jézusom...-néztem nagyokat.Hova a fenébe vittek...-Niall,haza fogunk mi érni valaha.?!-mielött válaszolt volna,nyelt egy nagyot.
-Haza..!-vetett rám egy mosolyt.
-Amikor jöttem haza a clubból...-komorult el a hangom.Láttam,hogy Niall is ideges lesz-És megtámadtak azok a fickók...
-Akkor.?!-nézett borúsan.
-Te ismerted őket ugye.?!-csuklott el a hangom.Pár percig csend lett.Niall csak az utat nézte és vezetett.Majd bólogatott.Sóhajtottam egy nagyot.Könnyek szöktek a szemembe.Niall ezt valószínüleg észre vette,mert félre állt.
-Loe,ez az egész egy rablásnak indult.De amikor kezdtelek megismerni,kételkedtem abba,hogy végig tudom csinálni anélkül,hogy beléd szeretnék.-nyelt egy nagyot-De,beléd szerettem.És jobbnak láttam sürgetni a dolgokat.Amikor lefeküdtünk,végleg befuccsoltam.Nem akartam,hogy jobban megismerj...Nem akartam,hogy megismerd ezt a bűnözőt...-nézett mélyen a szemembe.Tudtam,hogy igazat beszél-És miután a CD-t elhoztam,én is eltűntem.Elakartalak felejteni,de nem bírtam.Így tudtom nélkül elraboltak.Akkor tudtam meg,amikor behívott magához Roger,a főnököm és téged elvittek.Aztán kiléptem ebből az egészből és utánad mentem.Mikor felnyitottam a csatornaajtót és ott láttalak a víz fenekén...-észre vettem,szemében a könnyt-Beúsztam érted és felhoztalak.Nem mutattál életjelet,így megkezdtem az újra élesztést és...-nem hagytam,hogy befejezze.Ajkaimat ővére tapasztottam.Egy lágy csók kíséretében csöndre intettem.
-És megmentettél.-fejeztem be mondatát.Újra megcsókoltam,s ezúttal ő is vissza csókolt.Ajkát hirtelen elvette tőlem.
-Mennünk kell...-fordult vissza az ülésbe.Beleegyezésként,én is követtem őt és elindultunk.Pár perc múlva eléggé álmos lettem,és el is aludtam.

5 Komii és +2 Feliratkozó után hozom az új részt.!!!

8.Fejezet-Az ítélet

Ajánlott zene:

Közelebb lépett még mindig vigyorogva,legszívesebben egy lapáttal letöröltem volna azt a vigyort...
-Hello picilány.!-nevetgélve fogta meg állam.Szemem összeszűkült tettére.Gondolataimban éppen a meggyilkolását tervezgettem.Hogy féltem e.?!Na náá...De a gyűlölet és undorság nagyobb volt félelmemnél.Nem ölhetnek meg....Nem,biztos nem...
-Nos,tudod e,hogy mért vagy itt.?-vigyorgott még mindig.Ha nem lenne lekötve a kezem,lábam,már biztos ordítana a fájdalomtól.
-Vannak sejtéseim...-fordultam el arcától.
-Nos azért,drágám,mert apád elvette tőlem az aranylemezt..-sétált fel alá.Idegesített...komolyan egy CD miatt van ez az egész.?!
-És egy CD miatt raboltattál el.?!Szánalmas....-szinte nevettem ezen.
-Tudod az a CD az enyém is lehetett volna,akkor nem itt lennék.!!-mérgelődött-Nem hagytam volna abba az éneklést,nem dobtak volna ki és nem lenne ez az életem.!!
-Mért,mi az életed.?!-kérdeztem unottan.
-Hát,végülis neked már mindegy.Ember csempészet,rablás nahát,ez az én műszakom.!!-nevetett.Embercsempész.?!És rabló....na szép.
-Höhh....Ez nem apám hibája.!!!-förmedtem rá.
-Ohh,de kincsem.El vette előlem a díjat.!!-kiabált arcomba.Éreztem,hogy szinte rám köp.
-Akkor se az ő hibája.!Gondolom megérdemelte,ön meg nem.!-kiabáltam.
-Fog be.!!-majd elkapta hátulról a hajamat.Fogamat össze szorítottam.Megint fájdalmat éreztem-Hamarosan újra találkozhatsz apáddal.!!-suttogta fülembe.Durván elengedett,majd elém ment.Megfogok halni.Ez a végzetem.Könnyek gyűltek szemembe.
-Hívják be H-t.!!-mondta az egyik őrnek-Mindjárt meg tudhatod ki hozott téged ide,ki miatt vagy itt.!-nevetett.Ki az a szemétláda aki miatt itt vagyok.?!Fogalmam se volt.De már most tudom,hogy egy undorító szemétláda.!Pár perc eltelt,majd újra nyitódott az ajtó.
-Mért hívatott.?!-jött be a magas fiú,majd ahogy meglátott megtorpant.Szemeim kidülledtek,szívem majd le állt.
-Naháát,csak nem ismeritek egymást.?!-nevetett a főnök.
-Utolsó szemétláda.!!!Gyűlöllek.!!!Undorodom tőled.!!!!-üvöltöttem sírva Niallnek.Igen,Niall volt ott.Ő juttatott ide.
-Mi ez az egész.?!Roger,erről nem volt szó.!-beszélt a dagadt pasihoz.Ő csak nevetett.Szívem ketté tört.Most már végképp összetörtem.És én még szerettem őt...Lefeküdtem vele....Valószínüleg ez is csak arra kellett..Szerepjáték volt az egész..Nem néztem szemébe..Soha többé nem akarok abba a szempárba nézni.Valamit motyogtak ott mellettem,nem figyeltem,lehajtottam fejem.Nem sokára meghalok...nincs is miért élnem.Minnie talál új barátnőt,apuval leszek újra,Niall meg........éreztem a fuldokló érzést,amit a sírás váltott ki.
-Vigyék el innen.!-szólt hangosabban a főnök,majd felállítottak és elráncigáltak.Ki vittek.Újra láttam a napot,ami most a borús felhők résein keresztül szökött ki.Ám esni kezdett az eső.Sétáltunk jó pár métert,majd egy csatorna féleségbe dobtak.A fejem felett az ajtót rázárták.
-Engedjenek ki.!!!Kérem....-roskadtam össze a sírásban.Kétségbe esve ültem a sarokban.A csendet víz csobogása törte meg.Hirtelen felpattantam.Az apró csöveken keresztül víz szökött be a kis lyukba.Pánikoltam.A folyadék egyre gyűlt.Észre sem vettem,és már a bokám felett tartott-Engedjenek ki.!!!!-ütöttem a falat.Próbáltam felnyitni az ajtót,de nem ment.Éreztem,hogy már a térdemnél tart a víz szint.Még erősebben és hangosabban vertem a falat-Nyissák ki az ajtót.!!!!Valaki.!!!!!-üvöltöttem.Szaporábban vettem a levegőt.Szinte már úsztam a mellemig érő vízben.A szint emelkedett,a levegő fogyott.Kezeimmel kerestem a kiutat,de nem leltem.A nyakamig érő hideg víz nem taszított vissza.Cipőmet levettem és azzal ütöttem a kis ajtót.Éreztem,hogy az utolsó levegővételeket veszem.Számat a plafonhoz szorítottam,majd lélegeztem egy utolsó nagyot.Vertem az ajtót,ám az kitartott.Energiám elfogyott,tudtam,hogy végem lesz...Hol van ilyenkor a herceg aki megment.?!A filmekben úgy van...a filmekben.Egyszer csak megálltam.Lassan kifeküdve terültem el a padlón.Még egy utolsó körbe nézés,és szemeimet lecsuktam.Átadtam magam a víznek,amibe lebegtem....
********Niall szemszöge********
-Roger,nem ez volt megbeszélve.!!!!-üvöltöztem vele.Rohadtul idegesített.Nem ez volt a tervben.
-Ha valami nem tetszik,lehet kimenni,de ha kilépsz ezen az ajtón,többet ne lássalak és soha ne keress többet.!-több se kellett.Szúrós szemmel elfordultam és kirohantam az ajtón.Loe mondatai jártak a fülemben.:Utolsó szemétláda.!!!Gyűlöllek.!!!Undorodom tőled.!!!!-kifutottam az udvarra.-Hova,a francba is hova vihették.?!!!!-járt a fejemben miközben körbe néztem.Loe,istenem...Mit tettem.?!Arcomat martam.Ekkor beugrott.A csatorna felé néztem.Futásba kezdtem.Ott lehet,ott kell lennie.
-Basszus,lezárták.!-téptem a láncot.Ezek a rohadékok...-Loee.!!!!!-üvöltöttem.Megragadtam a lakattal együtt.Feltépte a bőrömet,már folyt is a vér.Sikerült.!!Sietősen szinte letéptem az ajtót.A víz kifelé vándorolt.Bemásztam,nagy levegőt véve.Loe lent feküdt,semmi életjelet nem adott.Oda úsztam,két karjánál megfogtam és felfelé vettem az irányt.Miután fellélegeztem,kiemeltem Loe vizes testét.A földre fektettem,majd megnéztem lélegzik e.Még most sem utalt életjelre.Elkezdtem az újra élesztést.
-Gyerünk Loe...-egy,két,há,négy,fúj.!Ez játszódott a fejemben.Remegve tettem kezem,gyenge kis testére-Loe,kérlek.!-zokogtam.Folytattam,nem hagyhattam abba.!Nem,még nem...

4 Komii és +2 Feliratkozás után hozom a kövi részt.!!!!Megpróbálom még az ünnepek alatt hozni.!;)

Kövii rész.!!!

Sziiasztok.!!:) Imáááádlak titeket,hogy komiztok minden részemnél.:3 Egyszerúen nagoyn jó olvasni a kritikákat (bár eddig még nem érkezett),és dícséreteket.:D Beújítottam egy új 'követelést' a következő részig,mi szerint 4 Komi és 2 Feliratkozó után hozom az új részt.Nos a 4 Komit kipipálhatjuk,ám a másikat nem.1 Feliratkozó még hiányzik,szóval ha szeretnétek új részt,akkor pipáljuk ki ezt is.:D Felújítom egy kicsit az oldalt,mondjuk zenével.:D Remélem az is tetszeni fog.!!!;)
Addig is pusziiiii mindenkinek és jó olvasást.!!!!:*<3

7.Fejezet-Mit akarnak.?!

Vettem a bátorságot és tárcsázni kezdtem őt.Talán most felveszi,nem fogja kinyomni.
-Halo.?!-szólt bele.
-Minnie,én vagyok az.!
-Ohh...szia Loe.Mit szeretnél.?!
-Lerendezni,e-ezt az egész Niall-es dolgot.!-csuklott el a hangom.
-Figyelj Loe,én ne..-nem engedtem,hogy befejezze.Van sejtésem,hogy mit mond.
-Minnie kérlek,had beszéljünk.!-kérleltem.
-De Loe...
-Minnie,kérlek,én..
-LOE FOGD BE.!-üvöltötte-Nyugodj le.!Elfogadtam...Ha te szereted Niall-t,akkor nem fogok közétek állni...Csak fájt,hogy nem mondtad el mi van köztetek.!-tudtam,hogy elmosolyodik.
-Mert  még én sem tudom mi van köztünk... -nevettünk- Dee,a tegnap este..
-Mi volt este.?!-kíváncsískodott.
-Hát...lefeküdtünk.!-féltem,talán megint lecsapja a telefont.
-Ne,mond...Komolyan.?!És te is szeretted volna vele,vagy te nem is akartad.?!
-De,akartam.!
-Biztos.?!
-Biztos.!-sóhajtott egyet.
-Akkor,rendben.!De ugye nem hallgatsz el semmit.?!
-Nem,deho...-de ezt a mondatot nem tudtam befejezni.Egy kéz elkapott hátulról,számat befogva.A telefonom leesett.A mobilomból még hallottam Minnie hangját:Loe.?!Itt vagy még.?! Megharaptam a kézt mi lefogott és kirántottam magam.Futni kezdtem egyenest le a lépcsőn,ám meglepetés ért.
-Szia kiscsaj.!-láttam ugyan azt a férfit,aki megtámadott az utcán.Gyorsan hátrafordultam,de onnan a másik kapott el.
-Segítség.!!!!-üvöltöttem.
-Nem hall senki,nyugodj meg.!-vigyorgott,majd éreztem,ahogy megköti a kezem.
-Mit akarnak.?!-üvöltöttem még mindig a pofájába-A CD már nincs nálam.!
-Ohh,tudjuk.!Túl sokat tudsz kislány,ezért,meg kell,halj.!-kacsintott.Pánikba estem.Meg...meg fogok halni.?!Talán Niall-el is ezt tették.Istenem....sírtam el magam.Felkaptak,majd levittek megkötözve.A számon egy rongy volt,hogy ne tudjak beszélni.Casper....Mért nem hallottam a kutyám ugatását.?!Ahogy levittek sehol sem találtam.Istenem,el rabolnak........Megfognak ölni....Bevágtak egy kisbusz féleségbe.Hátul sötét volt és hideg.Rajtam meg csak egy nadrág és póló volt...Örülök,hogy vettem fel cipőt.Remegtem és rohadtul féltem.Most...vajon hova visznek.? És mit tudok.? Semmit...az ég világon semmit.Régóta megyünk....lassan elfogok aludni...A szemeim sem bírják már.Mikor épp leakartam csukni,megálltunk.A motor leállt.Szívem újra hevesen zihált.Kinyílt az ajtó,bejött egy férfi.Gyorsan a szememre kötött valamit.Majd kirángatott.A kocsiból újra talajra kerültem.Nem láttam semmit.Hideg volt és párás a levegő.Bementünk valami helységbe,hallottam ahogy körülöttem beszélnek.Hirtelen lelöktek egy székre.Levették a szemfedőt,majd a kötelet a kezemről és átkötöztek a székre.
-Nos,most pedig...Levesszük a szádról a kötést,de csak akkor,ha nem beszélsz.!-hunyorítottam,majd megvártam míg leveszi.Ahhj,istenemre szóljon jól esett újra kinyitni a számat,nem letapasztva lenni.Megvártam míg vissza ül,majd belekezdtem.
-Segítség.!!!!!!!!!!!!!!Segítsen vala.......-de megint szalag ragadt arcomhoz.
-Megmondtam,hogy nem szólsz.!-förmedt rám.Majd felpofozott.Hamar könnyek szöktek szemembe.Az arcom égett.Nagy tenyere egész arcomat beterítette.-Megértetted végre.?!-remegve,félve bólogattam.Újra szabad volt a szám,ám most nem mondtam semmit.Rettegtem.Egyszer-kétszer rá pillantottam.A félelem átjárta minden porcikám..Lassan zsibbadni kezdett az agyam és fokozatosan lecsillapodtam.Elkezdtem terveket gyártani az agyamban.Alaposan megnéztem a helyet.Mint valami maffia filmben törött ablaküveg,koszos padló,félhomály és az orrfacsaró dohos szag.Néhol apró lyukak tátongtak a falon.Egész biztos golyónyomok.Az el rablóim nem igazán figyeltek rám.Ketten nevetgélve csevegtek,egy pedig idegesen suttogott a telefonba néha-néha rám pillantva.Azok a szemétládák undorítóan rám kacsintgattak...Hánynom kellett tőlük.Perverz szemetek.Miért vagyok itt.?!Mit akarnak....A CD már megvan nekik,vagyis nálam nincs...Engedjenek el.!!!Nem csináltam semmit.Nem tudok semmit,nem hogy túl sokat.Eltel fél nap.Kaptam vizet,na meg kenyeret.Fáztam a vizes ruhámban.Remegtem az idegességtől és a félelemtől.Egyszer csak ajtó csukódást hallottam.
-Most jön a főnök.Ő dönti el,mi lesz a sorsod.!-jött be egy fickó.Előre féltem.Most kell csendben maradnom és akkor megkegyelmez....lehetséges nem.?Pár perc múlva bejött egy dagadt,pökhendi úgynevezett "Nagy Úr". Arcán egy össze forrt seb tátongott.Fekete hacukában jelent meg.Összesuttogtak előttem a háta mögött álló két kísérővel.Szemlátomást tetszettem neki.Egy folytában mosolygott.Legszívesebb láttam volna a fejét kilapítva betonon.Undorodtam tőle,ahogy ettől az egész helytől.

4 Komii ÉS 2 FELIRATKOZÁÁÁS UTÁN HOZOM A KÖVI RÉSZT.!!!!!!

6.Fejezet-Egy éjszaka Niall-el.

 -Na,na.!Folytassuk a szobában.!-felkapott ölébe,majd sietősen indult vendégszoba felé.
Ingjét közben ledobtam róla.Ajtóját belökve bementünk,és lefektetett az ágyra.Fölöttem volt.Szemei csillogtak a vágytól.Tarkójánál fogva magamhoz húztam és ajkam ismét övére tapadt.Pólómat fel felé húzogatta,vettem a jelzést és lekaptam magamról.Lábaim között térdelt,én pedig újra cipzárjához vándoroltam.Kigomboltam,majd kicipzároztam és lecsúszott nadrágja.Már csak a boxer takarta férfiasságát.Ám a vékony anyag is alig bírta visszatartani.
-Túl sok dolog van még rajtad...-perverzül elmosolyodott,majd lefelé csúszott keze.Felnyögtem mikor farmeromon keresztül a combjaim közé nyúlt.Testem belebizsergett miden mozdulatába.Hirtelen kigombolta nadrágom.Oldalra fordított,majd csípőmön csókot hagyott és fogával lehúzta farmerom.Fenekem aljáig lekerült,majd teljesen eltűnt rólam.Rám nézve sóhajtott egyet,és simogatta lábaim.
-Annyira....-nézett mélyen szemembe-...Gyönyörű vagy..!-én csak kémleltem azt a kék szempárt,mely most is elvarázsolt.Hevesen csókolt,közben lábam között térdelt.Szinte súrolt ágyéka.Csípőmet párszor oda szorítva nyögéseket váltottam ki.Pólóm alá csúszott a keze,amivel felhajtotta és apró puszikat hagyott hasamon.Egyre feljebb haladt,majd melleimhez ért.Gyengéden szívni kezdte,ezzel megtalálta az érzékeny részt.
-Ahhww....-nyögtem.Nem bírtam visszatartani,amíg ezt csinálta.Másik kezével masszírozta őket.Néhol halk sikítás,néhol nyögések hagyták el számat.Ajkaim aligha lecsukódtak.Mikor befejezte kínzásom,mellkasom gyorsan mozgott fel,s le-Niall....-suttogtam fülébe.
-Igen.?!
-Akarlak.!-jelentettem ki,majd levettem pólómat.Niall egy pillanatra megállt,és tenyerére nehézkedett.Távolodott tőlem.Szemeit végig sütötte rajtam.
-Jó ég....-hagyta el száját.Majd visszafeküdt,szinte rám,és újra elmosolyodott-Egy valami még zavar...-akasztotta be ujját bugyimba,majd masszírozni kezdte csiklóm.Egy hirtelen pillanatban rögtön két ujját felnyomta és pumpálni kezdett.Nagyot nézve kissé felsikítottam.Voltam már együtt sráccal,de Niall-el teljesen más volt.Azok a kifinomult érzékei,és az a szenvedélye...Teljesen lázba hozott.Hamar a tetőfokig vitt volna,ha meg nem áll.Hátam ívbe feszült,de megállt.Értetlenül bámultam rá,aki kérdés helyett válaszolt.-A-aa,még nem.!-kacsintott.Hirtelen változtattam a helyzeten és ő került alulra.Nyakát szívni kezdtem,majd aprókat harapgálni.Akaratlanul nyögés tört ki belőle.Sejtettem,hogy jó helyen járok.Egyre lejjebb-lejjebb haladtam,míg a boxeréhez értem.Az anyagon át is láttam nagy méretű férfiasságát,de amikor lehúztam,meglepődtem méretén.Először kezemmel,majd számmal kényeztettem.Száját férfias nyögések hagyták el.
-Loee...-ekkor abba hagytam.Játszottam vele,ahogy ő velem-Hmm...-mondta,majd felkapott és ölébe ültetett.Lovaglópózba ültem,ő pedig belém hatolt.Várt pár percig,míg megszokom,majd neki indult.Diktálta a tempót,én pedig követtem azt.Vággyal teli arca engem bámult.Minden lökése érintette a g-pontomat.
-Niall...min....djárt...-lihegtem.Ebben a pillanatban úrrá lett felettem az érzés.Pár másodperc múlva Niall is rángatózott bennem,majd ő is az egekben szárnyalt.Ráborultam vággyal izzó testére,fáradtan,lihegve.Mellé feküdtem,és pihentem.
-Ez,egyszerűen....-kezdtem.
-Fantasztikus volt.!-fejezte be,majd felém fordult,és lecsókolt.Pár percig még ébren voltam,majd arra eszméltem,hogy reggel van.
 Nehézkesen,de kikeltem az ágyból.Niall már nem volt mellettem.Felkaptam ingjét,majd az ajtó felé lépkedtem.A folyosón nem hallottam semmit.Furcsálltam,mert ilyenkor már érzem a reggeli illatát.Betopogtam,a konyhába,a fürdőbe,de sehol sem találtam.Kutyám nyüszített a kajáért.Visszamentem a vendég szobába a ruháimért,és akkor ért a meglepetés.Niall összes cucca eltűnt...A kis,apró kiegészítőktől,a ruhákig.Egyedül ez az ing,ami rajtam volt,maradt itt.Kezdtem aggódni...Felsiettem a szobámba,ahol a széf nyitva volt.
-A CD...-vettem észre az eltűnt aranylemezt.Bekönnyeztem.Lehet,h valami baja esett Niall-nek.?!A rablók betörtek és elvitték a lemezt,úgy,hogy Niall-t me......Nem,ne is gondolj ilyenre Loe.Ez nem történhet meg.!Gyorsan felöltöztem,majd lerohantam.Adtam Casper-nek kaját,én pedig egy bögre teát ittam.Még mindig rajtam volt Niall illata.Imádtam ezt a parfümét.Újta könnyek gyűltek a szemembe.Talán Niall csak haza vitte a ruháit.Valószínüleg dolga akadt.A telefonom elöttem volt.Le kellett Minnie-vel tisztáznom az egész Niall-es ügyet.Hiányzik a legjobb barátnőm,ezen nem tudok változtatni....
4 Komi után jön a kövi rész.!!!

5.Fejezet-You are Angel

*Loe szemszöge*
Eltelt pár nap.Minnie nem vette fel a tlefon,nem írt visszanem csinált semmit.Hargszik rám.Amikor Niall haza ment a cuccaiért kicsit kutakodtam nála.Tudom,hogy nem szabadott,de kezdtem hinni Minnie-nek.Vagyis,csak át futott az agyam,a 'talán' szócska.Dee semmi.Megnyugodtam,Minnie pedig rosszul tudta.Egyik este haza felé jól eláztam,hamar le tusóltam és mentem aludni.Rosszul feküdtem le.Azt hiszem beteg lettem.Nem tudtam aludni se.Majd egyszer csak hányingerem lett és minden kijött belőlem.Szerencsére eljutottam a fürdőig,így nem kellett takarítanom.Vissza bújtam ágyamba,de nem sokáig maradtam ott.Éreztem,hogy lázas is vagyok,így valami gyógyszert halásztam a konyha szekrényben.Lépéseket hallottam,majd egy kómás,ásítozó szőkeség állt előttem az ajtóban.
-Minden rendben.?!-ásított.
-Hát nem éppen,azt hiszem beteg vagyok.!-köhögtem.Közelebb jött megnézte az arcom,majd kezével tapogatta homlokom.
-Lázas vagy.!-jelentette ki.
-Igen,de ez valószínüleg az asztmám miatt is van.!-kutattam tovább a gyógyszerem után.
-Te asztmás vagy.?!-csodálkozott.
-Igen,sajnos.Sok baj van velem.!-erre ő elmosolyodott,olyan álmos módra,és megölelt.Nem tudtam mire vélni a gesztust.Meglepődtem,nagyon is.De azért viszonoztam.Olyan jól esett ez a kis kényeztetés.Míg a karjában pihentem lenyugodtam.Egyszer csak újra rám jött a hányinger,és kibújva az ölelésből futottam a fürdőbe.Miután minden lehetséges dolgot kihánytam,visszamentem a konyhába.A mikro órája hajnali 2-őt mutatott.Niall épp a tűzhelytől jött egy bögre teával a kezében.-Tessék,idd meg.!!-nyújtotta át a még forró folyadékot.Épp leakartam ülni a székre mikor Casper befutott én pedig elestem benne.Sikítottam egyet,majd a tea rám ömlött.
-Ó a francba,a francba.!-szídkozódtam és gyorsan lekaptam a toppom.Szerencsémre csak arra ment.Miután letörölgettem magamról az innivalót eszembe jutott,hogy nem csak én vagyok itt egyedül.Fel rántottam a fejem.Niall akkor a tetőtől talpig le mért.Szó szerint rajtam akadt tekintete.Elpirultam,majd dadogni kezdtem. -A-azt h-hiszem megyek aludni és veszek fel egy új pólót.!-fordultam a konyhából.Egészen fel a hálószobáig nem néztem vissza.Beléptem,majd az ajtónak dőlve becsuktam azt.-Huuuuuh...-lélegeztem nagyokat.Gyorsan előkotortam egy bő pólót és vissza találtam a fekvő helyemre.Ez után a kis akció után hamar elnyomott az álom.
*******
-Eloena Hudson.?!-kérdezte az ápoló nő.
-Itt vagyok.!-álltam fel helyemről megigazítva táskámat.
-Kérem fáradjon be.!-mondta bájosan,majd kitárta előttem az ajtót.
-Jó napot.!-köszöntem.
-Jó napot Loe.!Meséljen.!-fogadott a házi orvosom.
-Torokfájás,hányinger,láz...
-Jöjjön ide.!-kérte-Nyissa ki kérem a száját.!-tettem kérésének.Kotorászott azzal a fa darabkával a számban,amit mellesleg utálok-Áhh,igen torok gyulladás,hányinger...Maga influenzás.!-jelentette ki.
-Ez hiányzott az életemből.Komolyan mondom.!-panaszkodtam.
-Felírok önnek gyógyszert,napi 3x 1 tabletta,ebből pedig napi 1 kis műanyag tubus.!-adta a receptet kezembe.
-Rendben,köszönöm szépen,viszontlátásra.!-hintettem egy mosolyt,majd kimentem az ajtón.Egyenest a patikába mentem kiváltani a gyógyszereket.Megvéve azokat,hazafele indultam.Szerencsére nem laktam messze a rendelőtől.A bejárathoz érve beszélgetést hallottam.Niall valakivel beszélgetett.
-Meg kell csinálnod.!-mondta az ismeretlen hang.
-Ez nem olyan egyszerű,nem bírok vele.!!
-Pedig vagy megoldod fiú,vagy az életedbe kerül.!-ekkor megakadt a fejem.Meg akarják ölni.?!Hirtelen lépteket hallottam.Gyorsan a ház mögé bújtam és onnan figyeltem az eseményeket.
-Jövőhét péntek.!Ez a határidő.!-szögezte le a fickó Niallnek a mondatot.Majd beült a kocsijába és elhajtott.Megvártam míg elég messze ér.Niall dühösen bele rugott a kavicsba és ütött bele az ajtóba.
-Niall...-jöttem elő.
-Loe.?!M-mióta vagy itt.?!-csodálkozott.
-Moost érkeztem,mi volt ez a kiabálás és ki volt ez.?!-érdeklődtem,mikor oda mentem.
-Semmi,csak...Mindegy,megoldom.!
-Rendben...Jézusom a kezed.!-kaptam el a kézfejét.
-Áhh,túlélem..!
-Persze.!Le kell fertőtleníteni.!-húztam be az ajtón.Leültettem a kanapéra,majd elő kotortam a fertőtlenítőt,a vattát,és a gézt.Leültem elé a dohányzó asztalra és elkezdtem a sebeit lekezeleni.Néhol felszisszent ahogy hozzá értem.
-Maradj nyugton.!-utasítottam.Miután lefertőtlenítettem,rá tettem a gézt.Mivel ollót nem találtam számmal téptem szét-Kész.!-jelentettem ki,mikor végeztem a bekötéssel.Megnézte,majd elkapta a kezem.
-Egy angyal vagy,tudod.?!-nézett szemembe.Lefagytam,mozdulni nem bírtam.Felemelte ujjaim,majd puszilgatni kezdte ujjperceim.Miután végzett maga felé húzott.Az asztalról pontosan az ölébe kerültem,majd csókólni kezdett.Szenvedélyes volt,és érzéki.
-Niall,beteg vagyok...-suttogtam-Elfogod kap..
-Nem érdekel.!-lihegte fülembe,majd folytatta a csókunkat.Megfogtam fejét,mire ő megharapta alsó ajkamat.Azonnal engedtem neki és átvette a vezetést.Sosem csókolóztam így,ilyen szenvedéllyel telve.Eszembe jutott a múltkori helyzet.Beletúrtam hajába,ami meghozta hatását,ismét belenyögött csókunkba.Ez csak még jobban izgatta őt.Belemarkolt fenekembe és még közelebb húzott magához.Éreztem magam alatt dudorodó férfiasságát.Mikor teljesen belecsúsztam az ölébe,egy öblös,férfias nyögés tört ki belőle.
-Tegnap éjjel...-suttogta fülembe-..azt hittem rád vetem magam...-ennek hallatára megörültem,mert személy szerint én is rohadtul vágytam rá.Nyakát puha,apró csókokkal hintettem be.Eközben keze pólóm alá került,és egyre feljebb vándorolt,én pedig lefelé haladtam.Elkezdtem kigombolni ingjét.Mindenhol nedves puszikat hagytam.Hirtelen felpillantottam rá.Ő csak perverzen mosolygott,kikapcsolta a melltartóm.Óvatosan lecsusszant a pólóm alatt.Niall megfogta,majd foga közé vette pántját.
-Fekete csipke.?!Hmm...-vigyorgott-Ezt szeretem.!-azonnal lecsókoltam.Most én irányítottam,legalábbis én azt gondoltam.Nagyon akartam őt,ő pedig itt szivatott.Épp nadrágjához nyúltam,amikor megfogta a kezem.Értetlenül néztem...Túl gyors lettem volna.?!
-Na,na.!Folytassuk a szobában.!-felkapott ölébe,majd sietősen indult vendégszoba felé.
4 Komi után jön a kövi rész.!!!!!

4.Fejezet-Az Emlék szoba

Ki bújtam Minnie öleléséből.Könnyes szemmel Niall felé fordultam aki ölésre készen állt.
-Niall ő itt Minnie,a legjobb barátnőm.-ezt kimondva ellazult,de komolysága nem tűnt el arcáról.Minnie nem örömmel nézte végig a fiút.Láttam,hogy valamit tud és nem akarja elmondani.Niall,se vette jó szemmel ahogy barátnőm levette kabátját.Szemeim minden barázdát megnézett magának arcán.Ahogy lélegzett,orrán pici gödröcskék véltek felfedezésre.Hosszú szempillái egy pár gyönyörű kék oázist rejtettek el.Már abban a szempárban ragyogásban fürödtem.Kissé fakó bőre ellenállhatatlan volt.Hirtelen rám vetette pillantását,majd elmosolyodott.Nem tudom mi üthetett belém,de szám felfelé gördült.Ettől megnyugodott.Nem lélegzett gyorsan,és újra az édes arcát mutatta.
-Khmm...-hívta fel figyelmemet Minnie.
-A vendégszobába leszek..-szólt Niall,majd egy morogva szemezés, barátnőm és közte, után felmentünk a lépcsőn.Benyitottunk a még mindig sötét szobámba.
-Mi volt ez.?!-kérdezte kezét ölbe téve.
-Mi.?!-huppantam le az ágyra.
-Ez az egész Loe.Mit csinált veled.?!
-Megvédett..
-Az ágyadban.?!-csodálkozott.Erre nagyot néztem.
-Honnan veszed ezt az őrültséget.?!
-Tudok róla egyet,s mást...-nézett ki az ablakon.
-M-mit tudsz róla.?!-kapott el a félelem.
-Állítólag az előző városában megerőszakolt egy lányt.!
-Ezt miből gondolod.?!-furcsálltam.Nem tudom elhinni,hogy ezek után ezt tenné velem.
-Források.!-emelte fel szemöldökét.
-Ugyan...ez kizárt...-ráztam meg a fejem.Bíztam Niall-ben.A tegnap történtek után,nem hiszem,hogy azt csinálná velem,mint.....azok.
-Talán tévedek.Talán.!-hívta fel a figyelmemet,mire megforgattam szemeim-Meséld el,mi történt.!!-ült le velem szembe.Neki kezdtem mondandómnak.Töviről hegyire elmeséltem,mit akartak velem csinálni,és mit csinált Niall azokkal a fickókkal.Az egész estét áttanulmányoztuk.Mindent kibeszéltünk,amit csak lehetett.Majd indulnia kellett.
-Biztos ne maradjak.?!-kérdezte miközben sálát tekerte nyakára.
-Menj csak.!-húzódott szám mosolyra.
-Rendben,de nem szívesen hagylak itt,vele..-tekintetét a kanapén ülő fiúra vetette.
-Minnie...
-Jó tudom.!-csukta le egy pillanatra szemét-Szia.!-ölelt meg.Épp lépett volna ki az ajtón,mikor Niall megszólalt.
-Hé,ezt itt ne hagyd.!-adta barátnőm kezébe telefonját.Végre valami kedves gesztus.Hirtelen melegséget éreztem az ajkamon.Mikor felnéztem Niallel találtam szembe magam.Puha ajkai kényeztettek.Csókunk hamar befejeződött,ám nekem nem volt elég.Lassan elváltunk egymástól.Barátnőm szeme láttára,aki ezek után ki viharzott az ajtón.
-Minnie várj.!-kiáltottam utána,majd kinyitottam a becsapott ajtót.
-Ne.!-fogta meg csuklómat Niall,majd magához rántott és újra lecsókolt.Alig vártam,hogy viszonozhassam.Nyelveink vad táncot jártak.Beletúrtam hajába,mire belenyögött a számba.Majd hirtelen elváltunk egymástól.Én értetlenül néztem,míg ő csak mosolygott.Kutyám is feltűnt,hozta nekem a kedvenc játékát.Játszottam vele,majd egyszer csak korgott a gyomrom.Felállta,majd keresni kezdtem Niallt.Egy nem várt helységben találtam rá.
-Te mit keresel itt.?!-kérdeztem meglepődve,apu régi 'Emlék' szobájában.Legalábbis,ő így hívta.Niall a falon lévő kép nézegetést abba hagyva felém fordult.
-Énn,csak rátaláltam erre a szobára és gondoltam megnézem mi van itt...-magyarázkodott.Oda álltam mellé,majd mind a ketten a képeket néztük.Az összes kirándulásunk,eredményeink,sikereink itt voltak megörökítve.És itt vannak apu régi hangszerei is.
-Arra a kirándulásra emlékszem..-mutattam az egyikre-..Apu itt írta az egyik dalát...Azt mondta az rólam szól..-könnyek szöktek a szemembe,ahogy vissza emlékeztem.-Ohh,itt pedig megcsípett egy méh,akkor derült ki,hogy allergiás vagyok rá,így orvoshoz kellett mennünk.!-nevettünk.-Látod azt.?!Ez a legutóbbi.Ekkor esett el apu,és vitte be a mentő.Akkor derült ki,hogy rákos....-néztem Niallre aki a földet kémlelte,és olyan volt mintha szégyenlé magát.-Mért csókoltál meg.?!-ekkor rám nézett,majd elmosolyodott és újra lefelé bámult.
-Nem tudom.!-felelt,majd újra rám vetette pillantását.Szemei most is elvarázsoltak.
-A barátnőd biztos nem örülne neki...
-Nincs barátnőm.!
-Ohh...-néztem a képeket-Asszem megyek lezuhanyzok,aztán eszek valamit.!
-Rendben,menj csak.!-vetett rám egy mosolyt,amit viszonoztam is.
*Niall szemszöge*
Miután Loe kiment megcsörrent a telefonom.
-Halo.?!
-Minden rendben.?!-hallottam Aaron hangját.
-Nem,szerintem kezd gyanakodni,sietni kéne.!
-Nyugi haver,te csak szerezd meg a CD-t.!!
-Meg lesz.!
-Amúgy meg nagy hős vagy.Josh-nak eltörted a karját..
-Ez hihetőbb volt nem.?!A kis akciótok után...
-Aztán meghúztad már a csajt.?!-hallottam undorító kuncogását.
-Áhh,ez nem hagyja magát...De azt hiszem bízik bennem,szóval sima ügy lesz.!!!
-Okosan kölyök.!!Jövő hét péntekre jön a főnök.Addigra kell neki a CD.
-Nyugalom,megszerzem.!
-Ajánlom is.Csá.
-Bye.
4 KOMI UTÁN JÖN A KÖVI RÉSZ.!!

3.Fejezet-Tényleg.?!

Reggel a napsugár csiklandozta arcomat.A szobámban ébredtem,még a tegnapi ruhámban.Hirtelen feltörtek a nem éppen jó emlékek.A buli,a beszélgetés,a támadók....Niall.!Ugrott be,majd felültem,átöltöztem és magamra tettem a köntösöm.Kiléptem az örökké csikorgó ajtómon.Beakartam bizonyosodni,hogy nem csak álmodtam a tegnapot.Lassan lépkedtem a lépcsőhöz mamuszommal.Lopakodva vettem a fokokat.A konyha felé mentem ahonnan isteni illatok jöttek.A hátam mögül recsegést hallottam.Vettem a bátorságot és megfordultam.Meglepetésemre kutyámmal kerültem szembe.-Casper,fiú,ne ijesztgess.!-guggoltam le hozzá meg simogatni.Casper tekintete hirtelen mögém került.Ezt észre véve félni kezdtem.Gyorsan felálltam amikor...
-Jó reggelt.!-édes mosolyával köszöntött Niall.
-Húúúh....-fújtam ki a levegőt.
-Csak nem megijedtél.?!-nevetett.
-Neeem,csak a szívroham kerülgetett.!-néztem nagyot.
-Jól aludtál.?!-tért vissza a konyhába,ahol rántotta várt.Szemeim az étken ragadtak.Beszippantottam a friss tea illatot.
-Ömm,igen,dee,hogy is kerültem az ágyba.?!-kérdeztem értetlenül.
-Hát,este beszélgetés közbe elaludtál a vállamon,így felvittelek.!-tette Caspernek a reggelit.
-Uhh...-pirultam el-Röstellem.!-arra gondolni,hogy pár órával ezelőtt,azokon a karokon feküdtem,és vittek fel a hálóba...Valami leírhatatlan érzés.Tudtam,hogy Niall nem épp gyenge fiú,de hogy ennyire nem az még számomra is rejtély volt.
-Ugyan,semmi gond.!-intett-Aranyosan alszol tudtad.?!-nevetett.
-Ömm...nem,eddig nem.!-jöttem zavarba.Itt már elkerülhetetlen volt a szédülés.Gyorsan le ültem az asztalhoz,nehogy beájuljak.Amikor felnéztem,egy tányér teli friss reggelit tett elém.Orrunk szinte össze ért.Csókold meg.!-súgták ösztöneim.Pár másodpercig szemeztünk,majd eltávolodott.
-Khmm...-köszörülte meg torkát,majd bele kezdett az evésbe.Én is jóízűen bele kóstoltam.
-Hát ez valami isteni.!-szólaltam meg.Persze hamar meg is bántam,mert megint zavarba jöttem.A szőkeség,megint csak vigyorgott.Mosolya tündökölt.Persze szemei is elvarázsoltak.Haja kócosan,de tökéletesen állt.
-Amúgy,hogy-hogy nem láttalak az években.?!-nyeltem le a falatot.
-Meert nem rég jöttem ide.-válaszolt.Komolysága újra szerepet vállalt arcán.Tudom,hogy az ember,talán akkor a legfélre taszítóbb mikor eszik,de Niallnél nem látszódott.Valahogy minden megfogott benne.Mintha egy erős kar ragadott volna el és én élvezem ezt a közelséget.Hasamban lepkék röpködtek.Aligha elfértek annyian voltak.
-És te,hogy-hogy egyedül élsz ennyi idősen.?!-törte meg a csendet.Hangosan nyeltem egyet.Néztem az asztalt,majd könnyes lett a szemem.
-Apu..apukám nem rég halt meg...-ezt a mondatot kimondva a szívem kettérepedt.Kék szemei megnőttek és levetették rólam pillantását.
-Részvétem......És,anyukád.?!
-Nincs anyám...már mint,világ életembe apukámmal éltem.Mikor megszülettem az 'anyám' eldobott engem.
-Uhh...ömm...sajnálom.-jött zavarba.
-Ugyan-hintettem egy halvány mosolyt arcomra-,semmi baj,nem a te hibád.!-ezután következett a néma csönd.Már egy falat sem ment le a torkomon.Felálltam és a mosogatógépbe tettem az evőeszközt és a tányért-Ha végeztél,csak hagyd ott.!-fordultam az ajtó felé-És köszönöm a reggelit.!Igazán finom volt.!-mosolyogtam.
-Nagyon szívesen.!Örülök,hogy ízlett.!-viszonozta a gesztust.Kitoporogtam a konyhából át a folyosón.Hűséges kutyám követett egészen a szobáig.Ott velem együtt bejött és elfoglalta magát az egyik játékával.Eszembe jutott barátnőm.Kézbe vettem telefonom és kikerestem a számát.Tárcsáztam,majd várva vártam,hogy fel vegye.
-Halóó.?!!-kérdezte kómás hangon.
-És ha nem.?!-mosolyogtam.
-Loe te vagy az.?!-könnyebbült meg a hangja.
-Igen.!
-Ahhj,mizujs.?!
-Hát éppenséggel elég sok minden...-rekedt el a hangom.
-Na mesélj.!
-Emlékszel a szőke kék szemű fiúra.?!
-Ööö,ja asszem.Mivan vele.?!
-Hát,itt van nálam.
-Felszedted.?!Gratulálok csajszi.!!-vidult fel a hangja.
-Nem,nem,ő...csak vigyáz rám.
-Mért kéne vigyáznia.?!-komorult el.
-Minnie megfenyegettek.!!-jelentettem ki és töröltem a könnycseppeket arcomról.
-Mi az,hogy megfenyegettek.?!Loe ne szórakozz velem.!!
-Nem..-szipogtam-.nem szórakozok.Tegnap valaki felhívott és azt mondta,ha nem adok neki oda valamit,bántani fog...
-Mi az,hogy bántani,és még is ki volt az.?!-mérgesedett.
-Nem tudom,de azt hiszem tegnap találkoztam vele...-szorítottam össze szemem megakadályozni,hogy ne sírjak tovább.Casper eközben hozzám bújt,nyöszörgött.
-Mit csináltál.?!Te normális vagy.?!
-Majd nem mege...-ekkor elcsuklott a hangom.Nem bírtam tovább mondani.Pár percig néma csönd lett.
-Úristen....-hallottam halk hangját.
-És,akkor jött Niall...
-Niall.?!A-aaz a fiú.?!
-Igen,és haza hozott.Ha ő nincs akkor ott...
-Tudom...
-És,utána is felhívtak...azt mondták elkapnak...hogy valahogy megbánom.
-Ezt nekem mért nem mondtad tegnap.?!
-Nem akartam elrontani az örömöd...Meg a kedved a bulizástól.
-Hülye.
-Mivan.?!
-Hülye vagy.!Sokkal fontosabb vagy,mint egy buli.!-hallottam hangján a mérgelődést.
-Mindegy.
-Hát rohadtul nem.Szóval most ott van nálad..
-Niall.
-Igen ő.Ott van.?!
-Igen.!
-Pár perc és ott vagyok.!
-Nem kell.!Itt van Casper is.!
-Nem kérdeztelek.!Kijelentés volt.!Pár perc és ott vagyok.!!-ezzel kinyomta a telefont.
-Kopp-kopp.!-szólalt egy hang az ajtó felől.Oda fordultam-Bejöhetek.?!
-Gyere csak.!-jött be Niall,majd leült a fotelba.
-Otthonos kis szoba.!-jegyezte meg.Nem reagáltam rá semmit.Hallottam,hogy sóhajt-Te sírtál.?!
-Mért törődsz velem ennyire.?!Mért szeretnél ennyire megvédeni.?!-tört ki belőlem a kíváncsíság.Nem mondom,hogy nem örültem a jelenlétének,de engem ez nagyon érdekelt.Furcsáltam.
-Mert..
-Mert.?!Valaki felkért rá.?!
-Nem,egyszerűen érzem,hogy ezt kell tennem...-kémlelte a földet.
-De,Niall,nem is ismerlek annyira.Pár napja azt hittem,hogy egy bérgyilkos vagy...
-Mi.?!Én.?!Bérgyilkos.?!-nevetett.
-Komolyan mondtam.-erre már nem volt olyan vidám.Nagy csönd lett.Nem szólalt meg,nem is válaszolt.
-Loee.!!!!-jött lentről egy hang.Minnie itt van végre.
-Te hívtál valakit.?!-kérdezte.Én csak szó nélkül kirohantam a szobából le a lépcsőn.
-Várj,Loe.!-hallottam magam mögött Niall hangját.Barátnőm karjába ugrottam.Szorosan öleltük egymást,mintha már régóta nem találkoztunk volna.
-Mesélj el mindent.!-suttogta.
-Rendben.!
-Loe,ő ki.?!-jött le a lépcsőn Niall.

2.Fejezet-Hogy is hívnak.?!

-Menj oda.!-bökött meg Minnie.
-Mi.?!Megzakkantál.?!-lepődtem meg.
-Most mért,mit veszíthetsz.?!
-Hát ömm....Az önbizalmamat,a bátorságomat,a becsületemet..-számoltam az ujjaimon.
-Whaa,téged néz.!-fordította le fejem.
-Mi.?!Komolyan.?!-csillant fel a szemem.Pont engem.?!Az a hosszú fekete hajú,épp,hogy nem látszódó seggű csaj is szebb nálam...Mért nézne engem.?!
-Menj máár Loe.!!!-lökött a bárpult felé.Ám ott már nem volt.
-Minnie,elmondanád,hogy hova.?!-tettem derekamra kezeim.
-Basszus...ezt nem értem,az előbb...még...itt volt...-nézett körbe zavartan.
-Ugyan ez volt pár órával ezelőtt...
-Mi.?!-kérdezett értetlenül.
-Hát,amikor a zebrához értem,majdnem elcsapott a kocsi,de ő visszarántott.-magyaráztam.
-Ne mond.!!!-csodálkozott.A hős meg mentőő.Úúú.!!!-vigyorgott.
-Hahaha...
-Ahh,kedvenc számom.!!!-szólalt meg Pitbull-Don´t stop the party című száma.
-Menjünk táncolni.!!!-majd berántott a táncolók közé.Igazából a fél bulin itt voltam és a lábam már rohadtul fájt,így leültem a pulthoz.
-Adhatok valamit.?!-mosolygott a pultos lány.
-Egy Bloody Mary-t.!-viszonoztam a gesztust.Pár perc múlva kezembe kaptam a kívánt italt,majd megköszöntem és kifizettem.
-Szia Loe.!-mosolygott a szőkeség mellettem.Mikor megláttam félrenyeltem,így köhögni kezdtem-Amikor felbukkanok,te direkt meg akarsz halni.?!-nevetett,majd egy zsepit adott kezembe.
-Köszi.!Hát,nem áll szándékomban.!-magyaráztam miközben megtöröltem számat-És te.?!Mért van az,hogy amikor hozzád akarok szólni,hirtelen eltűnsz.?!-felhúzta szemöldökét.
-Valóban.?!-bólintottam-Hmm,nem tudom,egyszerűen dolgom akad.!-mosolygott.Az a mosoly....istenem...bele gondolni abba,hogy ki az a szerencsés aki a barátnője.
-Hát,nagyon gyorsan eltudsz tűnni...-kortyoltam ismét az italomba.Erre ő csak büszkén vigyorgott.Elfordultam egy pillanatra,mert sms-t kaptam.
"Szia kicsi.!A kutyud igazán bátran védte a házad.!Szerencséd,hogy van riasztód...De ne félj,máskor erre is gondolunk.!"-a feladó ismeretlen.Szóval ezek jártak a házamnál.Remek.!Sóhajtottam egyet,majd visszafordultam.
-De még min...-azonban megint csalódnom kellett.Hamar egy idősebb pasi arcával találkoztam.Felálltam zavartan,majd legjobb barátnőm felé vettem az irányt.
-Minnie,azt hiszem haza megyek.!-közöltem vele.Semmi kedvem nem volt itt maradni.
-Mi.?!Miért,valami baj van.?!-kérdezte félőn.
-Neem,csak picit fáj a fejem,na meg a lábam.!!
-Értem,menj csak.!-ölelt meg-Később rád csörgök.!
-Rendben.!Sziasztok.!-köszöntem el a többiektől is.Kiérve a clubból sétáltam haza felé.Mivel taxit nem sikerült fognom és fáztam,ezért rövidítettem az egyik mellékutcán keresztül.Néhol épp,hogy égett az utcai lámpa.Vizes volt minden,mert esett az eső.Jó messze voltam otthontól,csomót kell sétáljak.Igazából nem félek a sötétben,de most megijedtem.A hátam mögött lépteket és nevetést hallottam.Gyorsítottam kicsit,amire ők is azt tették.Végül már futottam,de a saroknál beleütköztem két fickóba.Megfordultam,de nem menekülhettem.
-Na mivan kis csaj.?!-szólt az egyik nevetve.
-Nyugi,csak játszadozunk.!!-nyúlt a másik a vállamhoz.
-Hagyjon békén.!!-ordítottam rá.
-Na,naa ne félj,nem fog fájni.!!-szólalt meg a 3.Kétségbeesve kapálóztam,de lefogtak.
-Segítsééég.!!!-üvöltöttem torkom szakadtából,majd zokogásba kezdtem.Éreztem egy kezet a hátamon,egy másik pedig a szoknyámnál volt.Ők csak nevettek.-Jöjjön már valaki.!!-ordítottam.
-Nincs itt sen...-ekkor hátra fordultak.Motorzúgást hallottam.Reménykedve fordultam én is a fény felé,ami a sötét utcán fúrodott át.
-Basszus,húzzunk innen.!!-mondta az egyik.
-Hülye vagy,ilyen kis csajt nem találsz mindenhol.!-vigyorgott a sebes orrú.A motor végül ide ért.Egyik pasi a kezemet lefogta,a többiek elém álltak.Leszállt a motorról,feltételes megmentőm,majd levette a bukósisakját.
-Gond van srácok.?!-kérdezte a....na igen,ekkor ment fel benne a pumpa.A szőke kék szemű ott állt előttem.
-Tűnj innen,parázda.!-köpött a cipőjére egyik támadóm.
-Leköpted a cipőm.-szólt hűvösen,majd megfogta a fickót és neki dobta a kőfalnak.A többiek ennek hatására neki mentek.Ő,mint könnyűszerrel elkapta és se perc alatt elintézte őket.Mindannyian a földön feküdtek.Az a düh ami szemében volt akkor és amikor hatalmas öklével mély sebeket hagyott egyik-másik arcán...Sosem felejtem el.A kezemet lefogó srácra ránézett,aki akkor összezavarodásába elfutott.Majd még mindig lihegve rám nézett.
-Jól vagy.?!-jött hozzám és kezembe adta táskámat.Én könnyes szemmel és remegő kézzel álltam ott-Ne félj,most már békén hagynak.!
-Kö-köszönöm...-mondtam még mindig szipogva és remegve.
-Gyere,haza viszlek.!-bólintott motorja felé.Akkor és ott fel nem tudtam fogni mi történt.Olyan gyorsan jött az egész.Oda sétáltam vele együtt a járműhöz,rám adta zakóját és adott egy sisakot-Ezt vedd fel.!-utasított,majd becsatolta sajátját.Követtem őt és én is felvettem.Megvártam még felül,majd mögé kerültem.A motor felzúgott,én pedig átkaroltam kapaszkodás képen.Éreztem,hogy szíve még hevesen ver.Gyorsított a tempón.Kezével meggyőződött,hogy nem hagyott még el.Ekkor szorítottam ölelésemen.Kisvártatva megérkeztünk.Várjunk csak.Én nem mondtam neki hol lakom,akkor mégis honnan tudja...Leállította a motor,majd leszálltam és levettem a sisakot.Ő is ugyan így tett.
-Add ide a kulcsod.!-nyújtotta kezét,mire én előkotortam táskámból és kezébe nyomtam.Kinyitotta az ajtót és beléptünk.Casper aludt a helyén.Felkapcsolódtak a villanyok és végre nem botorkáltam a sötétbe.Leültem a kanapéra.Csak bámultam magam elé és próbáltam emészteni a történteket.
-Maradj ott,csinálok teát.!-adta ki a parancsot.Mást igazából nem is tudtam csinálni.Ledobtam cipőm és begubózva ültem a kanapén összehúzva magamon a zakót.Pár perc múlva egy bögre forró teával jött vissza a fiú.
-K-köszönöm.!-vettem el még mindig remegő kézzel a bögrét.Ő is leült mellém,mire beljebb húztam lábam.Nézett,majd egyszer csak megszólalt.
-Kik voltak azok.?!-kérdezte.
-Nem-nem tudom,nem ismerem őket.!-kortyoltam bele az italba.
-Nem ismerős egyikek sem a képe.?!
-Nem...-tört ki belőlem újra a sírás,ahogy felidéztem kinézetüket.
-Ne haragudj.!-adott egy újabb zsebkendőt.
-Vagyis...
-Vagyis.?!
-A hangjuk ismerős volt.Az egyiknek biztosan.!-jutott eszembe a telefon hívás.
-És honnan.?!-kérdezte,mire nagy nehezen felálltam és vissza játszottam a hangrögzítőt.-Ez ma volt.?!
-Igen,és egy sms-t is kaptam,mikor te eltűntél..-ő erre a földet kémlelte,és gondolkozni kezdett.Legalábbis arc kifejezése erre utalt.Elé sétáltam.Erre felnézett rám kérdően.
-Még mindig nem tudom a neved.!-válaszoltam.Elmosolyodott.
-Niall.-mosolygott tovább.Én pedig sóhajtottam egyet és én is utánoztam őt.Végre tudom a nevét,mennyit kínlódtam ezzel-Loe,elmesélnéd a beszélgetéseteket.?!-nézett újra rám.
-Pe-persze.!-majd leültem a díványra.Részletről részletre elmeséltem neki.Hogy miket mondott,és hogy mivel fenyegetett meg.Ő figyelmesen hallgatott.És valamiért nagyon érdekelte.
-Szóval,ezeket mondta..-nyeltem egy nagyot.
-Értem.-sóhajtott.
-Most,tényleg félnem kéne.?!-néztem rá kérdően.
-Addig,amíg látsz,és itt vagyok,nem.-nézett mélyen a szemembe.Azt hiszem ott kapott el az iránta érzett vágy.Azok a telt ajkak...hívtak magukhoz,de mégsem mehettem oda.Ez a mondat amit kiejtett száján őszinte volt.Bár nem ismerem,de kezdtem bízni benne.Valami megragadott.A csöndet a telefonom csörgése törte meg.
-Niall,megint ismeretlen szám.-néztem a kijelzőre.Szívem hevesen vert majd kiugrott.
-Add ide.!-nyújtotta a kezét.Én odaadtam neki és felvette.
-Halo.?!-szólt bele.
-Óhh én Loe-t keresem.!-hallottam a morgó hangot.
-Ő most nem ér rá.!-válaszolta komoran.
-Ááá,csak nem te vagy az a szépfiú barátja.?!Az utcán remekeltél hős megmentő,de nem lehetsz mindig a közelébe.!-nevetett.
-De...lehetek.!-mosolyodott el.Elpirultam e szavak hallatán.
-Majd meglátjuk.!-megszakadt a vonal.
-Kinyomta.-adta vissza.
-Igazat mondott.Nem lehetsz mindig mellettem...-ismételtem szavait.Először rám nézett,kereste szemeim.
-De,lehetek.Ma biztosan és holnap is.!-válaszolt.
-Szóval...m-ma itt maradsz.?!
-Ha nem baj.-mosolyodott el.Erre csak megráztam a fejem.Én is elmosolyodtam-Mesélj,mit szoktál csinálni.!
-Komolyan.?!-lepődtem meg.
-Aha.!-nevetett.
-Oké,szóval.............

3 komi után hozom a kövit.:*<3