Criminal*

Sziiasztok!!:)<3
Uj resszel meg nem szolgalhatok de kezdtem egy uj blogot es szeretnem ha tobb olvasom lenne ott is.:-)
http://thecriminallife-fanfiction.blogspot.hu
Ez egy Harrys blog,de eddig egy rossz komit se kaptam:-)
Kerlek titeket ha elolvastatok irjatok velemenyt.:-)
Ratok ugyis hallgatok,hisz ti vagytok a vilagon a legjobb olvasoook!!!:-)<3<3<3
Timii

14.Fejezet-Ez csak egy rémálom...ugye?

Sziiasztok!!

Ezer bocs,amiért nem hoztam előbb az új részt,csak 2 hét múlva!!:/ de ami az igazat megvalva nem volt sok időm,sőt semennyi sem.Nemsokára ballagok és áll a bál ezer dolog van itthon.Ezért megszeretnélek titeket kérni arra,hogy se várjatok olyan hamar új részt,mert az nem fog összejönni.:s De majd igyekszek!!:)<3

Pussz.Timii xx

Minden ember szíveben két farkas küzd:a szeretet és a gyűlölet.De van,hogy a szeretet nem egyedül van.-Még mindig szeretlek!-mondta ki újra Victor.Én még mindig ledöbbenve ültem az ágyon.Mond,hogy csak álmodom...és,és felkelek és minden rendben lesz..mondtam magamban.
-De Victor,m-mi már szakítottunk...-nyögtem ki nehezen.3 éve volt vele kapcsolatom.Azóta szeretne?!Kizárt dolog...már felkeresett volna.
-Tudom,és hidd el ez most nekem is nehéz,és csak azt szeretném megtudni,hogy..te..is viszonzod az érzelmeim..-hirtelen kezemen éreztem tapintását.Elkaptam,majd fel álltam.Fel se fogtam mi történik.
-De Victor....mért nem kerestél már fel?!Hiszen,bőven 3 éved volt...-kerestem arcán a választ.Ő is felállt,majd közelebb jött.Arca vészesen közeledett felém-Ne,Victor..-toltam el mellkasánál fogva.Ő lehajtott fejjel,bólogatott,majd motyogott valamit,és kiment az ajtómon.A falamon lecsúszva roskadtam le a földre.Pár hét alatt tönkre ment az életem.És most még Victor is...Most viszont...ideje megmondanom mindenkinek,a majdnem teljes igazságot.Nagyokat lélegezve,hevesen dobogó szívvel fogtam meg a kilincset.Még egyszer átgondoltam mit is fogok mondani...óvatosan reszketve nyomtam le a kilincset.Kiléptem,lent a nappaliban zajongtak.Lassan lépkedtem le a lépcsőn.Leértem a padlóra.Lehunytam szemem és kifújtam a levegőt.
-Ömm,hé mindenki..-szólaltam meg félve.Mindenki elém csődült,mocorogtak,suttogtak,de végül mindenki elhelyezkedett.-Azt hiszem,most már el kell mondanom,hogy mi történt.
-Már ideje lenne hugi!-szólt közbe Oliver unokatesóm.
-Csönd legyen Oliver!-utasította Mary nagynéném.Egy fintorral megoldották az egészet.Megvártam,míg rám figyelnek,majd belekezdtem.
-Pár hete fenyegető hívást kaptam,amiben apu aranylemezét kérték.Nem sokkal utána megtámadtak az utcán...-és folytattam az egészet.A beszédem alatt idegesen mutogattam a történetet és közben figyeltem a reakciókat.Néha hosszan elgondolkoztam a részeken,és csak utána meséltem tovább.Már a végéhez közeledtem.-...ahonnan megmenekültem és most itthon vagyok.-fejeztem be utolsó mondatom.
-És ki az a Niall?!-kérdezte Tom komolysággal hangjában.Kinyitottam szám,hogy megszólaljak,de előtte Nagyimra néztem kérdően,hogy elmondjam e.Halványan ingatta a fejét így lassan belekezdtem a magyarázatba.
-Niall,ha egyáltalán úgy hívják,az egyik buliban volt.Ő kikísért a Club kijáratához és elköszöntünk egymástól.Ő az ellenkező irányba ment.-bámultam a padlót,majd feltekintettem.
-Mekkora szerencséd van,hogy ennyivel megúsztad!-ölelt meg Mary.Oliver furcsán nézett rám,de nem érdekelt.Sokkal nagyobb gondom van,mint,hogy ez izgasson...Niall.Niallt nem lehet elfelejteni.Az a kesernyés reggeli hangja,és az a kisfiús képe,amit ha akar megmutat...Imádom őt és minden porcikáját.Nem tudok,és nem is fogok letenni róla.
********************************
Kora este van.Mindenki búcsúzkodik,összepakol.Haza mennek,miután megnyugtattam őket,hogy semmi baj sem lesz.Minnie itt marad velem...Jézusom,vele még nem is beszéltem...Ez a nagy sürgés forgás.
-Szia Nagyi!Vigyázok magamra,puszi!-integettem a távozóknak-Igen Tom,megígérem!Mary semmi baj sem lesz nyugi!Szeretlek sziasztok!-sürögtem,forogtam a kocsik elindultak.Mindenki haza indult.Éppen befelé vettem az irányt álmosan,fáradtan és éhesen.Beléptem a konyhába.
-Oliver van valami kaja?!-kérdeztem me..-Oliver?!
-Igen?-csodálkozott.Szemeim tágra nyíltak.
-Mit keresel itt?!Mért nem mentél haza?-kiabáltam vele.
-Nyugodj le Hugi.Pár napig maradok..-ült le a székre egy pohár vízzel egész nyugodtan.Én pedig itt idegesen toporzékolok.
-Minek?-ráncoltam a homlokon.A számon csak ez jött ki,viszont belülről megőrültem...
-Hát,megvédeni!-állt fel jó kedvűen,rám kacsintott és megveregette a fejem.Dühömbe megtudtam volna ölni.
-Oliver,nem kell!Nem kell,hogy itt játszd a testőröm!Minnie úgyis itt lesz.
-Nem kérdés volt Loe.Maradok és kész!-mosolygott.
-Mary és Tom tuti nem engedné!!!-grimaszoltam.
-Haha!De cuki vagy!Ők kértek meg,én pedig,mint jó unokabátyj,maradtam!-nevetett.Én óriásira meglepődtem.Nem tudtam mit mondani.Így átkoztam egy picit és felrohantam a szobámba.Rádőltem az ágyra és kiüvöltöttem magam a párnámba.Még Oliver is a nyakamon maradt,remek.Nem elég egyedül,ááá neeem,még ő is itt boldogít.Nagyszerű...Hirtelen kopogást hallottam.
-Igen?!-kérdeztem meglepetten.
-Minnie-vel elmegyünk kajáért,gondolom itt hagyhatunk..-hallottam Oli hangját.
-Persze!Hozz fagyit!-adtam ki a parancsot.Ha már itt maradt,csináljon is valamit.Már vagy negyed órája elmentek,mikor csöngettek.Lassan és lustán leballagtam az ajtóhoz.Az ajtót kinyitva meglepetés ért.
-Victor,mit keresel itt,így?-néztem végig rajta.Az alkohol szaga égette az orrom,Victor full részeg volt.
-L-loe,én sze-sz-szeretlek..-bökte ki,majd felém nyúlt.Idegesen elkaptam kezét majd arrébb löktem.
-Victor menj haza!Részeg vagy..-toltam ki az ajtón.Elrántotta kezem és rám nézett.
-Ha,nem megy így,majd máshogy...é-én megpróbáltam szépen.-majd erőszakosan beljebb tolt és bezárta az ajtót.
-Victor mit csinálsz?Mit képzelsz magadról,azonnal takarodj el innen!!!-de ő csak megfogta a csuklóm és erősen markolta azt.Bárhogyan ellenkezdtem nem engedett el.Ledobott a kanapéra,ahonnan nem tudtam mozdulni.Erős testével rám mászott és csókolgatni kezdett.
-Victor,fejezd be!!Elég,hagyj békén!-kezdtem el sírni...Nem,nem teheti meg...nem képes rá.-Victor kérlek!-zokogtam...benyúlt pólóm alá és durván megmarkolta melleim.Hátborzongató és undorító érzés fogott el.Féltem,és nem tehettem semmit-Victor..-üvöltöttem.Nadrágját letolta,majd az enyémmel is ugyan azt tette-Victor!!!Victor hagyj békén..nem,nem teheted meg!!!-kiabáltam,hátha valaki meghall.Reszkettem,egyedül voltam.
-Loe!!!Loe nyisd ki az ajtót!!!-dörömbölt Oliver.Nem tudtam semmit sem csinálni.
-Be van zárva!Segíts Oliver!!-bömböltem.Ám hirtelen Victor lekapta fehérneműm,és belém hatolt.A fájdalom villámcsapásként tört belém.
-Akkor is az enyém leszel ribanc!-ezt az énjét nem ismertem.Ordítottam,sikítottam de Victor még mindig bennem volt.Lefogott,és én úgy éreztem magam,mint a börtönben...Egy rab voltam,akivel kedvére játszadozhat.Hirtelen az ajtó kinyílt és Oliver futott be rajta Minnie-vel,és Casperrel.Leszedték rólam Victort,majd Oliver verni kezdte.Én a számon tartottam a kezem és sírtam csendesen.Gyorsan magamra kaptam a ruháim,amik közben lekerültek rólam.
-Loe jól vagy?!-ölelt meg Minnie.Én csak ingattam fejem,miközben vállába bőgtem.
-Ugye nem csinálta meg?-nézett szemeimbe.Gondolkoztam,majd félve bólogattam.
-Jézusom...-majd felállt és elráncigálta Victort ki a házból.
-Loe,én..én..-mentegetőzött Oli.Felemelt karjaiba,majd megölelt.Félve bújtam erős vállába.Reszkettem Victor tettére..képes volt megcsinálni.Velem.A volt barátnőjével,akit elvileg 'szeret'...és a legjobb barátjával...a VOLT legjobb barátjával..
-Megvédelek!Nem moccanok mellőled!-simogatta fejem.Ezt az egész dolgot nem tudtam felfogni.Még nem...-Sajnálom...
-Oliver,nem...nem a te hibád...-zokogtam.Casper tért mellém,leguggoltam hozzá és őt is megszorongattam.

5 komii és +2 Feliratkozó után hozom a kövi részt!!!!;)

13.Fejezet-Ha szeretsz valakit,engedd el!

Victor az első igazi szerelmem,vagyis az előző barátom.
-Gyere be.!-ültem fel.
-Jól vagy.?!-ült le mellém.
-Kérdezz kettőt és könnyebbet...-bámultam a padlót.
-Mi történt,mi volt ez az egész?!-ezen kérdésen elgondolkoztam.Végülis mi is volt ez az egész?!Egyszer úgy is ki kell tálalnom mindenkinek,mért is ne kezdhetném Victorral?Könnyű válasz,mert nem akartam,hogy megtudja.De muszáj lesz,ami késik nem múlik.
-Ömm....hosszú lenne elmesélnem,legyen elég az,hogy..-összeszorítottam szemem,majd beleharaptam alsó ajkamba..Biztos elakarom mondani neki?Kavarogtak a gondolataim és az érzéseim-tényleg elraboltak,de megmenekültem...-bambultam kifelé az ablakon.Nem voltam kíváncsi Victor arcára.Tudatalattimban még mindig Niallen gondolkoztam,és az utolsó mondatán: Hiányozni fogsz! Már nem tudom mit gondol....Azt sem,hogy komolyan gondolta e.
-De,mégis mibe keveredtél te?Mindig is kerülted a bajt...-záporozott kérdéseivel.Legszívesebben bedőltem volna az ágyba,és egész nap és héten ott lettem volna.Elzárva mindenkitől,magányosan...
-Victor,nem szeretnék róla beszélni.-átgondoltan mondtam ki a választ.Még nem voltam képes ahhoz lelkileg,hogy kitálaljak mindent.Főleg nem az exemnek.
-Ugye tudod,hogy rám mindig számíthatsz?!-szavai melegséggel öntötte el szívem.Miután szakítottunk,pontosabban ő szakított velem,akkor is remek barátok voltunk.Megosztottunk mindent egymással,de szerelmesek sose lettünk azután.Hiába csak egy haverom,valami kötelék fűzött hozzá ami erősebb,mint bármelyik ismerősömnél.
-Tudom.!-vetettem ki egy árva mosolyt arcomra.Viszonozta a gesztust,amikor éppen kopogtak.Nagymamám nehézkesen lépett be szobámba.
-Azt hiszem,most megyek!-állt fel Victor,majd kiment maga után becsukva az ajtót.Nagyim szerény arcával,kissé remegve indult felém.Leült mellém és engem kémlelt.
-Mit szeretnél Nagyi?-kérdeztem felé fordulva.Hosszan,szemembe nézett csillogó tekintetével.Sóhajtott egyet,majd résnyire nyitotta száját.
-Tudod kislányom,a szemem már nem a régi,de látom rajtad,hogy nem mondasz igazat..-semmi esélyem nem volt vele szemben.Neki nem tudtam,de nem is akartam hazudni.Az én szememben ő mindig is rendelkezett egy varázserővel,amit soha nem értettem.Mikor kicsi voltam,az elcsent sütit is kiszagolta rajtam.Mérges is voltam rá,amiért lebuktatott.Aztán én nőttem,ő töpörödött,és valahogy ritkábban találkoztunk.A szemében az a csillogás Niallre emlékeztet.Neki is van egy bizonyos szikra a szemében,ami csak akkor tűnt fel,ha boldog volt.
-Tényleg nem mondtam igazat Nagyi...-könnycsepp fordult meg szememben.
-Ki ez a fiú aranyhúsom?-fogta meg gyengéd kezével kézfejem.Kissé megszorítva kezdtem neki a történetnek.
-Egy napon,2-3 héttel ezelőtt,egy szórakozóhelyre készülődtem,amikor egy hívást kaptam.Abban a hívásban egy idegennel beszéltem,aki apu aranylemezét követelte.Nem foglalkoztam vele,mert csak hülyeségnek vettem.Este buliból haza jövet nem tudtam taxit fogni,és egyedül jöttem haza,-teljesen rám figyelt,minden szavamat tisztán hallotta-és megtámadtak.Gusztustalan bűnözők.Aztán jött az a fiú Niall,és megmentett.Elbánt azokkal,és haza hozott.Elmeséltem neki is a telefonhívást,majd azt mondta itt marad,hogy megvédjen.Így is volt.Eleinte nem nagyon érdekeltük egymást,de az egyik nap közelebb kerültünk egymáshoz.Másnap eltűnt,sehol sem találtam,ja és idő közben Minnievel is összevesztem,Niall miatt,és az aranylemez sem volt meg.Aztán végülis kibékültünk,pont akkor,amikor betörtek hozzám.Hirtelenjében lefogtak,levittek és bedobtak egy kocsiba..-kirázott a hideg.Nehéz végig mesélni újra a történteket,főleg ha próbálom elfelejteni-És elvittek egy raktárszerűséghez.Ott minden mocskot mondtak apuról,és akkor láttam meg Niallt.Köztük volt.Ő is hozzájuk tartozott és miatta kerültem oda..-szaporábban vettem a levegőtt és benedvesedett szemmel folytattam-..Bezártak egy csatornába,ahol folyamatosan gyűlt a víz.Dörömböltem,sikítottam,de semmi sem történt.És végül ellepett a víz,majd elsötétült minden.Később kint keltem fel,Niallel szemben.Újra megmentette az életem.Én meg a hülye fejemmel megbocsátottam neki.-röhejesen nevettem,láttam Nagyim arcán a kérdést-Azt mondta szeret...A kocsival a bűnözö társai elől menekültünk,és egy hotelben szálltunk meg.Ma pedig itt vagyok...-sóhajtottam egyet mikor befejeztem.Elgondolkoztam azon,hogy 1 hónap alatt ennyi minden történhet.Nagyim hosszú gondolkodás után megszólalt.
-Szereted még ezt a Niall fiút,ugye?-rákérdezett a lényegre.Ez a kérdés könnyű volt lelkileg,de az agyam is beleszólt.Már eláztattam párnám,amibe arcomat temettem.
-Igen Nagyi..-szipogtam-Mindennél jobban..-a tükörre meredtem.Egy személyt láttam,akinek a sminke elmosódott,vöröslő szemei csillogtak a vízben és haja kócosan állt.Párna a kezében,arca bús szemfedő alatt lapul,egy kétségbeesett,összetört lány.Én voltam az.Egy fiú miatt,holott apunak megfogadtam,hogy sosem sírok butaságokon.Talán ő nem is az?!
-Jaj,kisangyalom...-simogatta kezemet,majd megfogta.Felnézett,bámulta a plafont-Apádra emlékeztetsz..Neki voltak örökös álmai a szerelemben,talán ezért is lett énekes.Mikor anyád elment és megismerte Dianat,boldog volt.Nagyon pici voltál,egy töpörödött törpördög!-mosolygott.Ez a kis kijelentés engem is arra kéztetett-Diana segített,szeretett titeket.Őszinte volt,okos és szép.Benne megtalálta az igazit,igaz volt az a szerelem!Örültem is neki,végre nem búslakodott,aztán egy nap összeveszett vele,és akkor történt a baleset.Karambolózott egy ittas vezetővel.Kórházba került,és apád eleitől fogva magát hibáztatta.Akkor mi vigyáztunk rád,mert Roger nem volt képes figyelni rád.Másnap Diana meghalt,nem bírta tovább.Apád összetört volt,mint most te.Majdnem lemondott rólad,mert azt mondta nincs annyi felelősség benne,hogy ezt végig csinálja.Emlékszem,hogy....meghallotta az első szavad...
-Mi volt az?!-kérdeztem kíváncsian.
-Apa.A füle hallatára mondtad,és akkor megfogadta,hogy nem fog téged elveszíteni és felnevel.És most itt vagy.-rám nézett percekig csöndben maradtunk,majd újra megszólalt-Ha ennyire hiányzik,menj utána!Így nem lesz jobb.
-Mennék én Nagyi!Sőt,el se váltam volna tőle...de üldözik őt,és azt mondta veszélyes lenne.Bárhogy próbálkoztam,ő ellenkezett.Félt,de az a baj,hogy én is őt..
-Elhiszem aranyom..-puszit nyomott homlokomra és átölelte fejemet,amit ráhajtottam vállára-Tudod mit mondanak,ha szeretsz valakit,engedd el,és ha ő is szeret,vissza jön!-újra könnycsepp gördült le pofazacskómon.
*Minnie*
-Oliver,ide hoznád a telefonom?-kértem.
-Persze,tessék!-nyújtotta át nekem Loe rokona.Máris tárcsáztam Edward számát.
-Itthon van,de Niallt nem láttuk.-szóltam bele.
-Neked is szia.Rendben,esetleg valami kis jel,vagy valami?-kérdezte.
-Egyenlőre nincs.Majd,ha beszéltem Loe-val.Teljesen szét van esve szegény..
-Végülis most esett át egy emberrabláson,nem jöhet haza boldogan és ugrándozva!
-Igaz.Próbáljátok megkeresni ezt a fiút.Beszédem van vele!
-Niall Horant?!Adj 2 napot!Rendőrség?
-Egyenlőre ne szóljatok nekik!Magam akarom kihallgatni.És a médiát is hagyjuk ki amennyire lehet!
-Értettem főnök!
-Még jó,hogy!-mosolyodtam el győztesként.
-Este vacsi?!
-Nem hiszem,hogy ma jó,inkább Loe-val maradok.-utasítottam vissza barátom ajánlatát.Ekkor vettem észre Victort aki közeledett felém-Most le kell tennem,vendégem érkezett!
-Csak okosan!Csók!
-Szia!-köszöntem el.Amikor letettem,éppen akkor ért ide Victor.
-Szia Victor.-köszöntem örömmel.
-Szia Minnie,figyelj van valami amit elszeretnék mondani Loenak,de nem tudom,hogy megtegyem e...
-Hát,tedd.De kíméletes legyél vele!Nem a legjobb állapotban van..-húztam el a szám.
-Rendben!Köszi Minnie.-ölelt meg.Meglepődve,de visszaöleltem.Gyorsan el is tűnt a szemem elől,majd én is a rokonok körébe mentem.
*Loe*
Nem mertem bekapcsolni a tv-t,és a telefonomat se néztem meg.Újra kopogtak ajtóm.Hátamra fordultam és unottam motyogtam.
-Gyere be!-az ajtóm csikorogva nyitódott ki.Victor lépett be rajta.
-Zavarok?-kérdezte aggódva,majd közelebb jött.
-Nem,dehogyis!Gyere ülj le!-ültem fel ágyamon arréb húzódva.
-Tudom,hogy nem vagy épp jó hangulatodba,és nem épp a legjobb pillanat,de....-ekkor elhallgatott és idegesen tördelte ujjait.
-De?!-húztam fel szemöldököm.
-Hát nem is tudom...-vakarta meg tarkóját.
-Mond már!!Nem nyugszom addig amíg el ne...-de nem tudtam befejezni a mondatom,mert Victor megcsókolt.
-Még mindig szeretlek!-jelentette ki egyszerűen,de átérezve.Ledöbbenve ültem,kikerekedett,nagy szemekkel.
5 Komii és +2 Feliratkozás után hozom az új részt.!!!!!

12.Fejezet-Only One Last Kiss...

Korán reggel ébredtem fel.Még Niall is aludt.Öleléséből nehézkesen keltem ki,és bántam is,mert ma haza visz.Az ágy szélén ülve gondolkodtam rajta.Ránéztem.Az arcán minden tökéletes volt.Még álmában is mosolygott.!Szőke haja szanaszét állt,hosszú szempillái lefedték tengerkék szemét.Ábrándozásomat félbeszakítva álltam fel,majd folytattam utam a zuhanyzó felé.Egy gyors 10 perces frissülő után felöltöztem,majd kiléptem az ajtón.Meglepődésemre Niallel találtam szembe magam.
-Hát te.?!-felhúzott szemöldökkel álltam ott.Ő csak elnevette magát,le nézett,majd ismét a szemembe és szenvedélyesen megcsókolt.Újra kóstólhattam szája izét,nyelvünk táncot járt.Egy másopercre el is felejtettem a napot.Kín és szenvedés lesz....Nem,nem hagyhatom.!
********************************
Kínos csend,könyököm az ablaknak támasztva.Az út sebesen haladt el mellettünk.Vagy mi voltunk ilyen gyorsak.?!Fene se tudja már...A napfény erősen égette szemem.Nehéz volt kimondani,ez az utolsó....Ez az utolsó,hogy együtt vagyunk.És még most sem beszélünk...Kell ez nekem.?!Már magam sem tudom.Nem nézett rám.Még a pillantását se vetette rám,bár napszemüvegén keresztül nem látszott.Ezer gondolat vívott harcot fejemben,hogyan is lehetne,hogy együtt maradjunk.
-Min gondolkozol ennyire.?!-kérdezte,mintha meg lenne lepődve.Nagyon is jól tudta min...
-Azon,hogy hogyan lehessek veled.-akadozva,de ki mondtam.Fejét megingatta,lelassított,majd megállt.
-Ezt már megbeszéltük,nem.?!-vette le,úgy mond fekete szemfedőjét.Hiába próbáltam titkolni előle bármit is.Azok a kék szemek mindent kiderítettek.Felém fordult,majd kérdően rám nézett.
-De Niall...Veled mehetnék,és az úgy jobb lenne,akkor mindig ott lehetnél mellettem,és,és vigyázhatnám rám..
-Nem,Loe,nem szabad...-temette arcát a kezébe.Hatalmas tenyere ellepte arcát.
-Kérlek...Niall...-szememben könnycsepp gyűlt össze.
-De,én már...-akadt el szava,furcsállóan néztem rá-...már ezt eldöntöttem...-fordult vissza az ülésébe,majd elindult.Szívembe tőrt döftek,kb így éreztem magam.Szóval vége,és ennyi.Nem csodálom,hogy 2 óra alatt vagy 100 zsepit elhasználtam.'Ne sírj miatta!Nem éri meg!'-könnyű mondani.Ők nem élték át azt amit én.Nem szenvedtek,nem sírtak,nem haldokoltak....konkrétan nem kínozták őket.
-Haza viszlek,otthon már sokan várnak.-törte meg újra a csendet.
-És ha nem érdekel?!-förmedtem rá.
-Nem érdekel?A szeretteid ott vannak.És rád várnak!-magyarázott.Pár pillanat múlva megláttam a táblán amin 'London' állt.Megérkeztem,itthon vagyok.
-De te,nem leszel ott..-suttogtam.
-Loe,kérlek értsd meg.!-sóhajtott egyet.Éreztem hangján,hogy komolyan beszél és nem akarja megváltoztatni véleményét.Pár perc autókázás után az utcánkba értünk.
-Állj meg.!-mondtam Niallnek,aki azonnal tett a kérésemnek.
-Mi a baj.?!-kérdezte aggódva.
-Paparazzik,újságírok....hmm,riporterek..-mértem fel a helyzetet.Kikapcsoltam a biztonsági övem,és sóhajtottam egyet-Jobb,ha innen egyedül megyek..-néztem rá,aki csak idegesen markolta a kormányt.Válasz képpen bólintott egyet.Lecsuktam a szemem,kinyitottam az ajtót.
-Várj Loe.!-hallottam magam mögül,amire rögtön oda fordultam.
-Igen.?!-válaszoltam remegő szívvel.Kezével megfogta arcom,majd ajkait enyémre helyezte.Utoljára még érezhettem azt,ahogy a mennyekben érzem magam.Ha van valami amit mégegyszer szeretnék az Niall.Közben elsírtam magam,csókunk hosszan tartott.Majd elváltunk,lefelé szegeztem tekintetem,még mindig sírva.Ajkaim remegtek,szipogtam,nem bírtam...Gyorsabban vettem a levegőt.
-Hiányozni fogsz...-suttogta végig engem nézve.Utoljára még egy csókot nyomtam rá,majd kiszálltam a kocsiból.Elindultam az autó mellett,megkerültem,majd az utcába fordultam.Megtöröltem a szemem,össze szedtem magam,már amennyire lehet.Egy riporter érdekesen fordította felém a tekintetét,majd felém iramodott.A többi is követte.
-Loe,igaz,hogy elraboltak.?!
-Vagy megszöktél a szerelmeddel.?!
-Igaz,hogy öngyilkos akartál lenni.?!
-Ismered ezt a fiút.?!-mutatott az egyik egy képet Niallről,ahogy ott áll az ajtómban.Épp nyitottam volna szám,hogy válaszoljak.
-Loe.!-hangzott messziről a kiáltás.Bárhonnan felismerem ezt a hangot.Minnie volt az.Megragadta a karom,majd kihúzott a paparazzik koszorújából.Egészen a házunkig húzott,míg páran lefogták a fotósokat.Az ajtón berontottunk.Meglepett a látvány.Ott voltak a közeli barátok,családtagok.Mindenki felkapta rám a fejét és felém indultak.
-Loe végre hogy itthon vagy.!
-Nem esett bajod.?!
-Loe,kis csillagom.!-hallottam nagymamám hangját.Ő állt hozzám a legközelebb a családból.
-Nagyi.!-öleltem át kis,remegő testét.
-Nem esett semmi bajod aranyom.?!-kérdezte síró tekintettel.
-Jaj,Nagyi,ne sírj,itt vagyok.!-töröltem le könnycseppjeit.
-Hugi,elmagyaráznád ki ez a Niall.?!-kérdezte ölbe tett kézzel unokatesóim.
-Niall.?!-nyeltem egyet.Most mit mondjak,nem mondhatom el nekik,hogy megmentett,aztán lefeküdtünk,aztán majdnem kinyírt,és megint megmentett.
-Niall.?!Nem ismerek ilyen nevű fiút...Lehet,hogy egyik nap vele buliztam.......Apropó,ti,hogy-hogy itt vagytok.?-kérdeztem a többiektől.
-Hogy honnan.?!Veled van tele az egész mindenség.!-mondta Lucinda,majd Jerry bekapcsolta a tv-t.
-"...Előkerült Eloena Hudson,a napokban eltűnt Grammy díjas énekes Roger Hudson lánya.Loe,értesülésünk szerint ember rablás áldozata lett..."-a tv-t lehalkították.Én lesütött szemmel álltam ott mindenki előtt.Egy könnycsepp gyűlt össze szememben.
-Hagyjátok most Loet.Biztos fáradt és éhes és gondolom szeretne tiszta ruhát felvenni.!-állt ki mellettem nagymamám.Csendben,érezve,hogy minden szempár rám igazodik lépkedtem fel a lépcsőn.Újra a szobámban lehettem.Ágyamba huppantam,gondolkozni nem voltam képes.Átöltöztem valami tiszta cuccba,majd vissza feküdtem.Pár perc múlva kopogtak az ajtómon.Már csak ez hiányzott,hogy valaki jól leteremtsen amiért ekkora galibát okoztam.
-Ki az.?!-kérdeztem unottan.
-Én vagyok az,Victor.-erre a válaszra nem számítottam.
5 Komii és +2 Feliratkozás után hozom az új részt.!!!!!

11.Fejezet-Égzengés

-Mi.?!Miért.?!-lepődtem meg.Felültem és értetlenül néztem rá.
-Haza viszlek...és onnantól...-nézte a habot.Kidüllett szemmel,ültem,majd gyorsan kipattantam a vízből és magamra csavartam a törülközőt.
-Szórakozol velem.?!-kezdtem üvölteni.
-Nem,Loe,ezt muszáj megértened.!-állt fel a kádban.
-Mit értsek meg.?!Hogy idáig elmentünk,és....és most egyszerűen ki akarsz lépni az életemből.?!-könnybe lábadt a szemem.Testemet borongós érzés járta át.Féltem a választól.
-Loe,nem szabad együtt maradnunk...-tekert magára ő is egy törölközőt.
-És mért.?!Ha meg szabad tudnom.!-léptem hozzá közelebb.Próbáltam szemkonktaktust teremteni,de Niall számára a föld érdekesebb volt.
-Nem akarlak veszélybe sodorni...-nézett végre rám gyönyörű szemeivel.Ha igaz az tudat,hogy ennyi mindenen keresztül végig mentünk,és most pedig ezt tenné...belehalnék.
-Már késő....úgyis mindegy.!-kérleltem őt.Kék írisze újra elsötétült,nem volt benne az a fény,az a szikra amit úgy szerettem.
-Nem...muszáj elmennem.-ült le a kádszélére.Bizonytalanul tördelte kezeit.Már alig láttam a könnytől.Ingattam fejemet.Nem tudtam felfogni,hogy ezt teszi velem.Ha elhagy,akkor.....El sem tudom képzelni a jövömet.Depressziós leszek.Nem fogom tudni,hol lesz,mit csinál.Nem találkozhatok vele...
-Ezt akarod.?!Már nem kellek.?!Csak lefektettél és kész,ezt a csajt is kipipálhatod.?!-vetettem rá a kérdéseket.Fejét fogta.Hirtelen felállt és felém tornyosult.Ajkait résnyire nyitotta,hogy beszéljen,de nem szólt.Kettőnk közé nézett,majd pár perc után levegőt vett.
-Nem gondolhatod komolyan amiket az előbb elmondtál.-fogta meg vállaim,majd simogatni kezdte őket.
-De,nagyon is komolyan gondoltam...-ráztam le kezeit és elfordultam tőle.Sóhajtott egyet,várt egy picit,majd kiment.Az ajtó becsapódott,a gyertyák elaludtak.Sötétségben álltam a fürdőszoba közepén.Szívem zakatolt,szemem könnyben úszott.Összeszorítottam szemhéjam,hogy meggátoljam a további sírást,ami nem sikerült.Egyik kezemmel fogtam a törölközőt,a másikkal az arcomat tartottam.Belebújtam fehérneműmbe,kimentem a szintén borongós szobába.Niall már az ágy egyik felén feküdt.Gyorsan én is bebújtam egész a széléhez,hogy minél távolabb legyek tőle.Alvásra kényszerűltem,de nem tudtam.A holnapon gondolkoztam.Hogy lesz,mi lesz...Haza visz,aztán elhajt vagy elbúcsúz.?Kiabáltak bennem a gondolatok.
-Rég volt barátnőm...-törte meg a nagy csendet Niall.Mély hangja visszhangzott a helységben.
-És most se lesz...-hátat fordítva fejeztem be mondatát.Újra könnyeztem.Eddig lenyugodott szívem dörömbölt.
-Csak is azért teszem,hogy ne legyél bajban.!-vágta rá.
-Már bajban vagyok...Most is veled vagyok...
-De nagyobb bajban nem lehetsz.!Nem engedhetem.!Nem bírnám,ha miattam megsérülnél...Ezek mindenre képesek...-mozgolódott az ágyon.
-Nem értelek...-fejemben ezernyi dolgok cikáztak,de Niall volt a fő téma.Szipogtam,sírtam,talán még üvölthettem is,akkor sem érdekli.El fog menni.Bele kell törődnöm,nincs ki út.Az eddigi fiúim sose voltak olyanok,akivel eltudtam volna képzelni a jövőmet,vagy csak egy tartós kacsolatot.Niallel más lett volna...Vele már talán több lett volna,mint egy sima kapcsolat.Kutakodtam az éjjeli szekrényen zsepiért,de szerencsétlenségemnek hála,levertem a lámpát.
-Basszus...-suttogtam halkan beleharapva alsó ajkamba.
-Loe,mit csinálsz.?-szólalt meg a hátam mögül.Megijedtem,mert azt hittem már alszik.Gyorsan letörölgettem a könnycseppeket.
-S-semmit...-válaszoltam nem elég meggyőzően,majd felvettem a leesett dolgot.Niall hirtelen felém hajolt és felkapcsolta.
-Te sírtál.?!-kérdezte meglepődve.Kezembe nyomott egy papírzsebkendőt.Nem szóltam semmit se,csak remegő kézzel megtörölgettem az arcom-Loe,kérlek ne sírj.!-kérlelt.Nem is tudta,hányan mondták már ezt nekem mielőtt elhagytak.Újra benedvesedett a szemem.-Kérlek,ne...-arcomon folyt könnycseppeimet lepuszilgatta.
-Niall,ne csináld.!-kérleltem csukott szemmel.El akar hagyni,de nem fogom bírni,ha ezt csinálja velem.Arcomról hamar áttért nyakamra.Forró csókokat hagyott ott,főleg azon a helyen ahol egy kis pirosos folt tátongott általa-Ne,most ne.-toltam el magamtól.Nem voltam abban a hangulatba,hogy most kényeztessen.Ő vette az adást,én pedig leoltottam az éjjeli lámpát és visszafeküdtem.Az ablak ami az ágy fölött volt,teljesen bevilágította az egész szobát,de csak egy pillanatra.Furcsálltam nem értettem mi ez,majd hirtelen leszakadt az ég.Akkora dörömbölést hallottam,hogy az üveg is megremegett.Hirtelen felültem és zakatoló szívemhez értem.Az eső szakadni kezdett és egyfolytában villámlott és zengett az ég.
-Megijedtél.?!-kérdezte Niall.
-Nem,én nem...-próbáltam nyugott maradni.Majd újra egy nagy dörgés hallatszott és Niall ölében találtam magam.
-Te félsz.!-jelentette ki.
-Mhmm...-néztem szemeibe.Vággyal telve találtam kék íriszét.
-Gyere.!-majd lefektetett maga mellé és átölelt-Majd én megvédelek.!-kezemet a mellkasára helyeztem.Teste melege engem is melegített.Hátul dörzsölte a hátam,már nem is figyeltem a viharra.Mellette megnyugodtam,és álmos is lettem.
-Most jobb.?-suttogta.
-Igen...-mondtam ki csendesen álomba szenderülve.
5 Komii és +2 Feliratkozó után hozom a kövi részt.!!!!!!!

10.Fejezet-Pezsgőfürdő

-Loe,kelj fel.!-ébresztgetett Niall.Pislákoltam párat,majd meg szokta a szemem.
-Mond.!-ugrottam meg.Erre el fogta a kacagás-Ne ijesztgess.!-nevettem.
-Bocsi.!!-mosolygott-Megérkeztünk egy hotelhez,ma itt éjszakázunk.!-állította le a motort.Ekkor vettem csak észre,hogy kint korom sötét van.Niall megfogta a kezem biztatás képpen és felragyogott gyönyörü fogsora.Akaratom ellenére felfelé gördült szám.Ujjával simogatta kézfejem,válaszra várva.
-Jó,menjünk.!-válaszoltam,majd édes ajka arcomra simult.Felkuncogtam,mikor orrával a hajamba túrt.Mikor lett ilyen érzelmes,nem tudom,de nekem tetszik ez az énje.Beértünk a hallba ahol a portás rögtön köszöntött minket.
-Jó estét.!-mosolygott a hölgy.
-Jó estét.!-mondtuk egyszerre.
-Egy 2 ágyas szobát szeretnék.!-szólt Niall.
-Sajnálom,de tele vagyunk és csak egy francia ágyas szobánk van.!-válaszolt.
-Hát,ömm...-fordult felém Niall.
-Öö..kérjük.!!-vágtam rá.
-Biztos.?!-húzta fel szemöldökét.
-Biztos.!-nyugtattam meg egy mosollyal.Egyik karjával átölelt,majd a kulcsot kézhez kaptuk és így indultunk el a liftig.Talán túl gyorsan történnek a dolgok.Sosem tudtam sokáig haragudni az emberekre...Ez sokszor megnehezítette a dolgokat.A liftben lévő tükörbe belenézve eltűnődtem azon,hogy ki is ez a lány.Végig figyeltem minden porcikám.Nem tudtam elképzelni,hogy szerethettem bele Niallbe.Sose vonzottak a rossz fiúk.Mindig is a jók körébe voltam.Apukámnak megígértem,hogy nem menekülök a bajba...És most tessék.Itt vagyok egy bűnözővel,aki nem csak a CD-t,hanem a szívemet is elrabolta.Sóhajtottam egyet.
-Loe,gyönyörü vagy.!-mosolygott rám a szőke kék szemű fiú.Melegség járta át a szívem.Minden szavának örülök.Bármit is tett,bele férkőzött a szívembe és ez ellen nem tudok mit csinálni...mondjuk,nem is nagyon akarok.
-Gyere.!-szólt mikor kinyílt a lift.Kiléptünk,majd a 69-es szoba felé vettük az irányt-Tényleg nem bánod,hogy ilyen szobát kaptunk.?!-fürkészett tengeri szemével.
-Nem,Niall,hiszen már voltunk egy ágyban.!-magyaráztam neki,majd egy lehelletnyi mosolyt hintettem arcomra.Ő huncut arcát mutatta meg.Azt az édes huncut arcát,amit még nem igen volt alkalmam megismerni.Ezt a fiút teljesen kicserélték.Az ajtónkhoz érve,kinyitottuk azt,majd beléptünk rata.
-Ohh mamám....-képedtem el a látványon-Nem erről volt szó.!
-Hát szó,mi szó,-nevetett-tényleg nem ez volt megbeszélve,de ez az egyetlen szabad szoba.!-dobta le magát az ágyra.Mi kaptuk a nászutas lakosztályt...Remek.Végülis,nem is én lennék az a szerencsétlen,aki ezt a szobát kapja meg.Miután ledobtam pulcsimat,ami amúgy Niallé,felderítő utat kezdtem.A fürdőszobába beérve szemeim kikerekedtek.
-Woow...-mentem a fürdőkádhoz.
-Mi az,mit találtál.?!-jelent meg Niall az ajtónak támaszkodva.
-Pezsgőfürdőt.!-vigyorogtam,mint egy kis gyerek.Képemet nézve elnevette magát.Majd körbe néztem és a mosdónál találtam egy kis szekrényt.Miközben érdekesen kutattam,magamon éreztem egy kék szempárt.Megerősítés képpen bele néztem a tükörbe,ami szintén azt mutatta.
-Niall valami baj van.?!-kérdeztem furcsán.
-Semmi,csak...-mosolygott,majd lehunyta szemét.
-Csak.?!-vontam fel szemöldököm.
-Annyira boldog vagy,pedig nagy szemétséget műveltem és most itt vagyunk távol az otthonodtól,miattam...-elő jött komorsága.Otthon,otthon...visszhangzott fülemben.OTHHON.!!
-Jézusom Minnie.!-rohantam ki az ajtón,majdnem fellökve Niallt.Felkaptam a telefont és tárcsáztam barátnőm számát.Kicsöng,kicsööng...
-Minnie.!-szóltam bele a telefonba.
-Loe.?!Úristen,jól vagy.?!-éreztem hangján az idegességet-Hol a francba vagy,mit csináltak veled.?!
-Jól vagyok.!Azt hiszem Manchester közelében egy hotelban...
-Mi.?!Hogy hol.?!És egyedül.?!
-Jól hallottad.!És..N-Niallel....
-Mondtam,hogy Niall...
-Tudom.!Minnie otthon mindent elmesélek.!Reggel indulunk tovább.!
-De Loe,itt vagyok nálad,az ajtót,mindent tárva nyitva találtam.Ahogy meghallottam a segítség szót jöttem,és te már nem voltál itt.!-kezdett el zokogni.
-Minnie,jól vagyok.!Nincs semmi baj.!Hamarosan haza megyek.!-mosolyodtam el-Tényleg,mi van Casperrel.?!-fogott el az aggodalom.
-Semmi baja...Itthon van ő is.!-nyugtatott.
-Hála az égnek...Most megyek Minnie,fáradt vagyok és muszáj aludnom.!
-Rendben.!Vigyázz magadra.!!És hamar gyere haza.!Jó éjt Loe.
-Megígérem.Jó éjt.!-tettem le a telefont.Vettem egy mély lélegzetet,majd megfordultam.Hirtelen Niallel találtam szembe magam.
-Niall ne ijesztgess.!!-montam ma már másodjára.
-Bocsii...-nézett rám kis kutya szemekkel.
-Mivan veled.?!-mosolyodtam el-Nem ilyen voltál.!
-Csak örülök,hogy végre elmondhattam mit érzek irántad...-fogta meg kezem és csókot nyomott rá.
-Beszéljünk az érzésekről.?!-mosolyogtam.
-Mért ne.?!-vont vállat.
-Oké akkor először is..-kezem csattant arcán-..Amiért hazudtál,és majd nem meghaltam.!-tettem elé a mutató ujjam,míg ő fogta az arcát-Másodszor pedig..-most ajkammal érintettem meg az övét amitől meg is lepődött-Mert teljesen beléd estem..-mosolyogtam bizonytalanul.Tekintete a számról a szemembe,majd újra a számra tévedt.Lassan közelített résnyire nyitódott ajkaival.Újra érezhettem édes csókját,ám hamar vége lett.Értetlenül néztem,rá.
-Megyek fürdeni.!-válaszolt egy kancsal vigyorral.Elvált tőlem,majd a fürdő felé tartott.Én lehuppantam az ágyra és elő halásztam a tv távirányitót.Úgy fél óráig nézhettem valami dög unalmasat.
-Loe.!-kiabált Niall a fürdőből.
-Mond.!-léptem be az ajtón.Szám tátva maradt szemeim óriásira nőttek.Szívverésem gyorsult-Niall...-válasz helyett szájával kényeztette nyakamat.Telt ajkai apró puszikat hagytak mindenhol.Szívni kezdte nyakamat,ami egy pici fájdalommal járt.Hirtelen megtalálta az érzékeny pontomat.A fülem alatt kezdte el harapdálni és szívni mégjobban amit nem bírtam ki.Hangos nyögés hagyta el számat.Niall büszkén felkuncogott.Mintha tudta volna mitcsinál.Felfelé húzta pólóm,jelzezte,hogy ez nem kell.
-Gyere,mert kihűl a víz.!-kacsintott.majd csupasz testével beszállt a mécsesekkel körbe rakott,rózsaszirmos vízbe.Elmosolyodtam,majd levettem a többi ruhadarabot-Ohh,te jó ég....-mondta Niall engem nézve.Bizonytalanul beszálltam a forró vízbe-Ne félj.!-nevetett.A hab a nyakamig ért.Kissé elbizonytalanodva ültem ott-Fordulj meg.!-mondta,majd megfordultam.Hideg tusfürdő folyt a hátamon,majd Niall puha,meleg kezével masszírozta azt.
-Ez annyira jól esik.!-szólaltam meg.
-Reméltem.!-ekkor elgondolkoztam Niall munkáján.Felmerült bennem,hogy már máskor is csinálta ezt,hogy több lánnyal is volt 'dolga'.
-Niall...
-Igen.?!-kérdezte.
-Már...már máskor is csináltad ezt.?!
-Ömm persze,minden nap mosakszok.!-válaszolt furán.
-Ajj,nem úgy értem.!-zsörtölődtem.
-Hát,hogy.?!
-Mármint...Már más lány is...-nem fejeztem be,mert tudtam,hogy tudja mire gondolok.Megköszörülte torkát,majd abba hagyta a masszírozást.Megfordított.
-Loe,nem...nem volt még lány a dologban,mármint,olyan mint te,sose volt.!-jött zavarba.
-Olyan mint én.?!
-Igen,sosem volt még ilyen lány...-nézett szemembe-Ilyen,gyönyörű és különleges...Aki miatt ezeket megtettem volna..-húzott ölébe.Ráborultam fedetlen mellkasára,míg ő átölelt.Éreztem minden szívverését.Mintha egy puha mackó ölében feküdnék.Nem akartam innen kimenni.Azt szeretném,hogy ez a perc örökké tartson.Hátamra feküdtem és fejem az ő feje mellé helyeztem.
-Szóval azt mondod..-kezdtem bele mosolyogva-Hogy én különleges vagyok számodra.?!-ő is elmosolyodott és felemelte kezeim.
-Tudod mennyire irigykedem a kezeidre.?!Hogy minden nap veled lehetnek,és,hogy az arcodat érinthetjék.....Hogy könnyű hajadat vállaidra tehetik..Hogy ruháidat fel,s le vehetik...-vizsgálgatta ujjaimat,majd puszilgatta őket.Összekulcsolta ujjaink-Bárcsak örökké tartana ez a pillanat...-szorított még jobban.
-Örökké tarthat.!-nyomtam egy puszit arcára.
-Nem...s-sajnos nem....-szomorodott el.
-Mi.?!Miért.?!
5 Komii + 2 Feliratkozáás és hozom a kövi részt.!!!!!

Sziiasztok.!:)
Többen nem tudtátok,hogyan kövessétek a blogomat.:/ DE.! Itt egy részletes útmutató,hogyan kövesd nem csak ezt,hanem más blogot is.:D

1.Lépés:

Menj a Főoldalra,ahol olvasod a Fejezeteket.:)
Jobb oldalt találsz egy kis dobozt,be is kereteztem neked.;)

 

Ha ez megvan,akkor kattints a "Feliratkozás a webhelyre"

2.Lépés

Miután rákattintottál a "Feliratkozás a webhelyre"-re egy kis ablak jelenik,majd meg.

Ebben a kis ablakban megjelenik,majd a te neved és képed.

Itt rá kattintasz a "Blog követése"-re,majd egy újabb felugró kis ablakban a Kész! gombra és látod,már kész is van.:)

Remélem segítettem.:) Ha valamit nem értenél,kérdezd komiba.!:* <3

Apropó,megújult az oldal,új zenékkel.:D Szerintetek milyen lett.?!Írjatok komit.:)<3

Addig is jó olvasást.!;)

Timii