Criminal*

Sziiasztok!!:)<3
Uj resszel meg nem szolgalhatok de kezdtem egy uj blogot es szeretnem ha tobb olvasom lenne ott is.:-)
http://thecriminallife-fanfiction.blogspot.hu
Ez egy Harrys blog,de eddig egy rossz komit se kaptam:-)
Kerlek titeket ha elolvastatok irjatok velemenyt.:-)
Ratok ugyis hallgatok,hisz ti vagytok a vilagon a legjobb olvasoook!!!:-)<3<3<3
Timii

14.Fejezet-Ez csak egy rémálom...ugye?

Sziiasztok!!

Ezer bocs,amiért nem hoztam előbb az új részt,csak 2 hét múlva!!:/ de ami az igazat megvalva nem volt sok időm,sőt semennyi sem.Nemsokára ballagok és áll a bál ezer dolog van itthon.Ezért megszeretnélek titeket kérni arra,hogy se várjatok olyan hamar új részt,mert az nem fog összejönni.:s De majd igyekszek!!:)<3

Pussz.Timii xx

Minden ember szíveben két farkas küzd:a szeretet és a gyűlölet.De van,hogy a szeretet nem egyedül van.-Még mindig szeretlek!-mondta ki újra Victor.Én még mindig ledöbbenve ültem az ágyon.Mond,hogy csak álmodom...és,és felkelek és minden rendben lesz..mondtam magamban.
-De Victor,m-mi már szakítottunk...-nyögtem ki nehezen.3 éve volt vele kapcsolatom.Azóta szeretne?!Kizárt dolog...már felkeresett volna.
-Tudom,és hidd el ez most nekem is nehéz,és csak azt szeretném megtudni,hogy..te..is viszonzod az érzelmeim..-hirtelen kezemen éreztem tapintását.Elkaptam,majd fel álltam.Fel se fogtam mi történik.
-De Victor....mért nem kerestél már fel?!Hiszen,bőven 3 éved volt...-kerestem arcán a választ.Ő is felállt,majd közelebb jött.Arca vészesen közeledett felém-Ne,Victor..-toltam el mellkasánál fogva.Ő lehajtott fejjel,bólogatott,majd motyogott valamit,és kiment az ajtómon.A falamon lecsúszva roskadtam le a földre.Pár hét alatt tönkre ment az életem.És most még Victor is...Most viszont...ideje megmondanom mindenkinek,a majdnem teljes igazságot.Nagyokat lélegezve,hevesen dobogó szívvel fogtam meg a kilincset.Még egyszer átgondoltam mit is fogok mondani...óvatosan reszketve nyomtam le a kilincset.Kiléptem,lent a nappaliban zajongtak.Lassan lépkedtem le a lépcsőn.Leértem a padlóra.Lehunytam szemem és kifújtam a levegőt.
-Ömm,hé mindenki..-szólaltam meg félve.Mindenki elém csődült,mocorogtak,suttogtak,de végül mindenki elhelyezkedett.-Azt hiszem,most már el kell mondanom,hogy mi történt.
-Már ideje lenne hugi!-szólt közbe Oliver unokatesóm.
-Csönd legyen Oliver!-utasította Mary nagynéném.Egy fintorral megoldották az egészet.Megvártam,míg rám figyelnek,majd belekezdtem.
-Pár hete fenyegető hívást kaptam,amiben apu aranylemezét kérték.Nem sokkal utána megtámadtak az utcán...-és folytattam az egészet.A beszédem alatt idegesen mutogattam a történetet és közben figyeltem a reakciókat.Néha hosszan elgondolkoztam a részeken,és csak utána meséltem tovább.Már a végéhez közeledtem.-...ahonnan megmenekültem és most itthon vagyok.-fejeztem be utolsó mondatom.
-És ki az a Niall?!-kérdezte Tom komolysággal hangjában.Kinyitottam szám,hogy megszólaljak,de előtte Nagyimra néztem kérdően,hogy elmondjam e.Halványan ingatta a fejét így lassan belekezdtem a magyarázatba.
-Niall,ha egyáltalán úgy hívják,az egyik buliban volt.Ő kikísért a Club kijáratához és elköszöntünk egymástól.Ő az ellenkező irányba ment.-bámultam a padlót,majd feltekintettem.
-Mekkora szerencséd van,hogy ennyivel megúsztad!-ölelt meg Mary.Oliver furcsán nézett rám,de nem érdekelt.Sokkal nagyobb gondom van,mint,hogy ez izgasson...Niall.Niallt nem lehet elfelejteni.Az a kesernyés reggeli hangja,és az a kisfiús képe,amit ha akar megmutat...Imádom őt és minden porcikáját.Nem tudok,és nem is fogok letenni róla.
********************************
Kora este van.Mindenki búcsúzkodik,összepakol.Haza mennek,miután megnyugtattam őket,hogy semmi baj sem lesz.Minnie itt marad velem...Jézusom,vele még nem is beszéltem...Ez a nagy sürgés forgás.
-Szia Nagyi!Vigyázok magamra,puszi!-integettem a távozóknak-Igen Tom,megígérem!Mary semmi baj sem lesz nyugi!Szeretlek sziasztok!-sürögtem,forogtam a kocsik elindultak.Mindenki haza indult.Éppen befelé vettem az irányt álmosan,fáradtan és éhesen.Beléptem a konyhába.
-Oliver van valami kaja?!-kérdeztem me..-Oliver?!
-Igen?-csodálkozott.Szemeim tágra nyíltak.
-Mit keresel itt?!Mért nem mentél haza?-kiabáltam vele.
-Nyugodj le Hugi.Pár napig maradok..-ült le a székre egy pohár vízzel egész nyugodtan.Én pedig itt idegesen toporzékolok.
-Minek?-ráncoltam a homlokon.A számon csak ez jött ki,viszont belülről megőrültem...
-Hát,megvédeni!-állt fel jó kedvűen,rám kacsintott és megveregette a fejem.Dühömbe megtudtam volna ölni.
-Oliver,nem kell!Nem kell,hogy itt játszd a testőröm!Minnie úgyis itt lesz.
-Nem kérdés volt Loe.Maradok és kész!-mosolygott.
-Mary és Tom tuti nem engedné!!!-grimaszoltam.
-Haha!De cuki vagy!Ők kértek meg,én pedig,mint jó unokabátyj,maradtam!-nevetett.Én óriásira meglepődtem.Nem tudtam mit mondani.Így átkoztam egy picit és felrohantam a szobámba.Rádőltem az ágyra és kiüvöltöttem magam a párnámba.Még Oliver is a nyakamon maradt,remek.Nem elég egyedül,ááá neeem,még ő is itt boldogít.Nagyszerű...Hirtelen kopogást hallottam.
-Igen?!-kérdeztem meglepetten.
-Minnie-vel elmegyünk kajáért,gondolom itt hagyhatunk..-hallottam Oli hangját.
-Persze!Hozz fagyit!-adtam ki a parancsot.Ha már itt maradt,csináljon is valamit.Már vagy negyed órája elmentek,mikor csöngettek.Lassan és lustán leballagtam az ajtóhoz.Az ajtót kinyitva meglepetés ért.
-Victor,mit keresel itt,így?-néztem végig rajta.Az alkohol szaga égette az orrom,Victor full részeg volt.
-L-loe,én sze-sz-szeretlek..-bökte ki,majd felém nyúlt.Idegesen elkaptam kezét majd arrébb löktem.
-Victor menj haza!Részeg vagy..-toltam ki az ajtón.Elrántotta kezem és rám nézett.
-Ha,nem megy így,majd máshogy...é-én megpróbáltam szépen.-majd erőszakosan beljebb tolt és bezárta az ajtót.
-Victor mit csinálsz?Mit képzelsz magadról,azonnal takarodj el innen!!!-de ő csak megfogta a csuklóm és erősen markolta azt.Bárhogyan ellenkezdtem nem engedett el.Ledobott a kanapéra,ahonnan nem tudtam mozdulni.Erős testével rám mászott és csókolgatni kezdett.
-Victor,fejezd be!!Elég,hagyj békén!-kezdtem el sírni...Nem,nem teheti meg...nem képes rá.-Victor kérlek!-zokogtam...benyúlt pólóm alá és durván megmarkolta melleim.Hátborzongató és undorító érzés fogott el.Féltem,és nem tehettem semmit-Victor..-üvöltöttem.Nadrágját letolta,majd az enyémmel is ugyan azt tette-Victor!!!Victor hagyj békén..nem,nem teheted meg!!!-kiabáltam,hátha valaki meghall.Reszkettem,egyedül voltam.
-Loe!!!Loe nyisd ki az ajtót!!!-dörömbölt Oliver.Nem tudtam semmit sem csinálni.
-Be van zárva!Segíts Oliver!!-bömböltem.Ám hirtelen Victor lekapta fehérneműm,és belém hatolt.A fájdalom villámcsapásként tört belém.
-Akkor is az enyém leszel ribanc!-ezt az énjét nem ismertem.Ordítottam,sikítottam de Victor még mindig bennem volt.Lefogott,és én úgy éreztem magam,mint a börtönben...Egy rab voltam,akivel kedvére játszadozhat.Hirtelen az ajtó kinyílt és Oliver futott be rajta Minnie-vel,és Casperrel.Leszedték rólam Victort,majd Oliver verni kezdte.Én a számon tartottam a kezem és sírtam csendesen.Gyorsan magamra kaptam a ruháim,amik közben lekerültek rólam.
-Loe jól vagy?!-ölelt meg Minnie.Én csak ingattam fejem,miközben vállába bőgtem.
-Ugye nem csinálta meg?-nézett szemeimbe.Gondolkoztam,majd félve bólogattam.
-Jézusom...-majd felállt és elráncigálta Victort ki a házból.
-Loe,én..én..-mentegetőzött Oli.Felemelt karjaiba,majd megölelt.Félve bújtam erős vállába.Reszkettem Victor tettére..képes volt megcsinálni.Velem.A volt barátnőjével,akit elvileg 'szeret'...és a legjobb barátjával...a VOLT legjobb barátjával..
-Megvédelek!Nem moccanok mellőled!-simogatta fejem.Ezt az egész dolgot nem tudtam felfogni.Még nem...-Sajnálom...
-Oliver,nem...nem a te hibád...-zokogtam.Casper tért mellém,leguggoltam hozzá és őt is megszorongattam.

5 komii és +2 Feliratkozó után hozom a kövi részt!!!!;)